Farcádi Botond
Hiánypótló kezdeményezésként indult útjára a Vox Populi, izgalmas közéleti vitafórumnak ígérkezett, mely a magyar–román párbeszéd beindításának, egymás megismerésének lehet fontos eszköze. A rendezvény erőteljes rajtot vett – az ünnepek témakörét járta körül két helyi értelmiségi, Sánta Imre bikfalvi református lelkész és Daniel Şanta őszintén, szókimondóan, tabuk nélkül, sokak számára tanulságosan szólt a nemzeti ünnepek eltérő értelmezéseiről –, a folytatás során azonban lassanként formátumot változtatott.
S bár rangos meghívottakat sikerült Sepsiszentgyörgyre hozni, akik érdekes előadásokat tartottak, a vita, közös ügyeink nyílt megbeszélése mindinkább háttérbe szorult.
Mert kétségkívül jó volt megismerni azokat a kezdeményezéseket, amelyek a magyar–román dialógust mozdíthatják elő – mint a Corbii Albi portál vagy a MagyaRománia blog –, ennek ára az volt, hogy némiképp háttérbe szorult a helyiek közötti, szervezett keretekben történő párbeszéd.
A kétnyelvűség is hovatovább egyre nagyobb teherré válik a szervezők számára, gyakorta megkönnyebbülten veszik tudomásul, hogy a teremben ülők értik a román beszédet, ezért a fordítás is egyirányúvá vált. Ami, persze, nem azért baj, mert a magyarok nem tudnának románul, hanem azért, mert lassan természetessé válik, hogy – ha udvariasak akarunk lenni, ha időt akarunk nyerni – azt csak úgy lehet, ha mi ismerjük a másik nyelvét, és nem fordítva. Az általánosítás, a sztereotípiák ellen amúgy időszerű és helyénvaló küzdelmet hirdető kezdeményezés így termeli újra maga is az újabb sztereotípiákat.
A fórumra amúgy jellemző hang, a szélsőségek elutasítása is időnként sablonos általánosításba torkollik anélkül, hogy a következtetések alapjául szolgáló kijelentések, tézisek igazságtartalmának ellenőrzésére bárki is igényt tartana. A legutóbbi Vox Populin például e tekintetben beszédes elszólás volt a Mihály Emőkéé, aki a szélsőségeseket visszautasítva Gheorghe Funart és Tőkés Lászlót említette egy lapon. Ezt aztán Cziprián Kovács Loránd is továbbragozta – az pedig senkinek sem jutott eszébe, hogy bár egy érvet keressen arra, mitől is számít románellenesnek, szélsőségesnek Tőkés László azonkívül, hogy a román sajtó megbélyegezte. (Gheorghe Funar esetében sem ártott volna felidézni egynémely kijelentését, hogy kiderüljön, mennyire igazságtalan és hazug a párhuzam.)
Az is kezd bebizonyosodni: nem a leghelyesebb, ha politikusok állnak az élére az efféle kezdeményezéseknek. Ugyancsak a legutóbbi vitán a meghívott Szilágyi István tette szóvá Mădălin Guruianu állásfoglalását a legutóbbi zászlóbotrány kapcsán – a liberális tanácstag sérelmezte és a román közösséget ért pofonnak minősítette, hogy a polgármester nem akarta kitűzni a román hadsereg 70 évvel ezelőtti sepsiszentgyörgyi bevonulásának (szerintük a város „felszabadításának”) emléket állító lobogót –, a házigazda azonban arra hivatkozva hárított, hogy a vitafórumot nem politikusként szervezi, hanem civilként.
Jó lenne hát, ha mindezekre jobban odafigyelnének a kezdeményezők – a Vox Populi, a magyar–román párbeszéd fóruma annál többet érdemel, semhogy hagyjuk azt kisiklani, holtvágányra futni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
