Az ellenzék veresége

A Románia Haladásáért Országos Szövetség elnökének érvelése amúgy teljes mértékben logikus, legfennebb azon csodálkozhatunk, hogy ezúttal nem hivatkozott a nemzeti érdekre döntése indoklásában. Ahhoz ugyanis, hogy feladja jelenlegi pozícióját, arra volna szükség, hogy többet kapjon cserébe. Márpedig Oprea számára a több csak igen nehezen megszerezhető, jelenlegi pozíciója ugyanis igen erős. Ő maga egy stratégiai fontosságú minisztérium élén áll, a belügyi tárcát vezeti, miniszterelnök-helyettesként került már olyan helyzetbe, hogy szava erősebbnek bizonyult a Pontáénál, pártja pedig – ahhoz képest, hogy választásokon sosem méretkezett meg – kulcsfontosságú helyzetbe került, rajtuk áll vagy bukik a parlamenti többség sorsa. Könnyen belátható tehát: ennél jobb helyzetbe Oprea csak akkor kerülhet, ha a jövő évi választásokig ő maga vezetné a kormányt valamiféle, a liberálisok és a szociáldemokraták közötti politikai alku nyomán. A tábornok immár nyilvánosan is tett erre utalást, egyik televíziós műsorban megjegyezte: adott helyzetben megoldást jelenthet, ha ő töltené be a kormányfői tisztséget, és az sem véletlen, hogy továbbra is támogatásáról biztosította Klaus Johannis államfőt. Ezt az árat azonban a liberálisok nem akarták megfizetni a kormány megdöntéséért – álláspontjuk szintén érthető, a hatalmas plágiumbotrányba keveredett, különben is obskúrus Oprea támogatásával alighanem potenciális választóik egy része elfordulna tőlük.
Csak akkor marad a kérdés, valóban ez volt-e a legmegfelelőbb pillanat a bizalmatlansági indítvány benyújtására? A borítékolható ellenzéki kudarc üzenete ugyanis az lehet, hogy a liberálisok képtelenek kihasználni a Victor Ponta korrupciós botránya miatt belföldön és külföldön hitelét vesztett kormány gyengeségét. A választók pedig levonhatják a következtetést: az ország vezetésére alkalmatlan kormánnyal szemben egy úgyszintén felkészületlen, gyenge ellenzék az alternatíva.