A faluünnep programját a kora délelőtt beköszöntő eső csak befolyásolni tudta, de elverni nem: a tervezettek közül minden megvalósult. A főzőversenyen résztvevők maguk és bográcsuk fölé percek alatt sátrat emeltek, a közbirtokosság, az egyház és az Dávid Ferenc Egylet helyi fiataljai is elkészíthették ízes, vendégcsalogató ételeiket. Megtartották a felsőrákosi vágtát és a fogatos versenyt – egyes és kettes fogattal is beneveztek –, a labdarúgást kedvelő fiatalok az idősebbekkel mérhették össze tudásukat. Gyermekek számára a kultúrotthonban arc-, üveg- és fafestést oktattak, majd a falu kis táncosai az asszonykórussal, a baróti Syncron moderntánc-csoporttal és a humoros jeleneteket előadó vargyasi fiatalokkal közösen léphettek színpadra.
Hálaadási imájában Kotecz József tiszteletes a tiszta szívből érkező köszönetről szólt: mindennap történik valami olyasmi velünk, amiért embertársainknak, de leginkább a jó Istennek hálát kell adnunk. „Gondolkodjunk el, vegyük számba, milyen sokan vannak, akiknek hálával és köszönettel tartozunk. Köszöntük-e meg a jót és a tisztát, amivel megáldott minket az Úr? Ha igen, boldog emberek vagyunk, ám ha úgy érzik, mulasztásaik vannak, s van kihez köszöneteikkel fordulni, ne tétovázzanak, cselekedjenek. Ha már nincs, kinek a kapott jót megköszönni, keressék meg, s álljanak a hideg kő vagy a faragott fa elé, s ott öntsék ki szívük. A mai nap Isten ajándéka” – mondotta a néhány hónap múlva kibúcsúzó lelkipásztor.
Az elhunytakra való megemlékezés során hosszasabban kitértek a rég elszármazott, de Felsőrákoshoz őszintén ragaszkodó Kelemen Attila életútjára, majd Farkas Orsolya teológus az úrvacsoraosztás előtt mondott imájában arra kérte a templom népét, ne hagyják, hogy gyermeki jóságuk idővel elvesztődjön. Az egyházközség amerikai testvérgyülekezetének részéről Linda Wittenberg a szabadelvű egyházakat összekötő értékekről szólt, s köszönetet mondott a felsőrákosiaktól kapott szeretetért.
A lelkészi ház tőszomszédságában emelt ravatalozót Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András polgármester adta át, s kívánta, hogy az adófizetők pénzéből emelt épületet minél kevesebb alkalommal kelljen használniuk. Áldást Kotecz József mondott, a városvezetőnek pedig ígérte, a közösség gondot fordít az ajándékba kapott ingatlan megőrzésére.