Demeter J. Ildikó
A kereskedő azt árulja, amit megvesznek, ezt már mindenki tudja – az ország legfelsőbb intézménye, a parlament azonban nem. A szenátus a héten a hazai termelők védelmére hivatkozva fogadta el azt a törvénytervezetet, amely arra kötelezné az élelmiszerüzleteket, hogy legalább 51 százalékban romániai zöldséget, gyümölcsöt és húst kínáljanak. Nemes kezdeményezés, szó se róla, csak az a gond, hogy szarva közt a tőgye. Mert minden természeti adottság dacára – amelyek alapján Európa éléskamrája lehetnénk – a legalapvetőbb nyersanyagokból is importra szorulunk.
Ezért van török krumpli, lengyel murok, német alma, kínai fokhagyma a raktáráruházak polcain, de külföldről hozzák még a puliszkalisztet is a puliszka országába. Ugyancsak messziről jön a kenyérgabona jelentős része, a tejtermékek nagy százaléka, és a húsfeldolgozók sem élnének meg a határon belül nevelt csirkékből, sertésekből. A fűszereket, déli gyümölcsöket kihagyva is hosszabb az idegenben termelt élelmiszerek listája a helybelieknél, és ezt nem lehet egyszerű tiltással megszüntetni. Illetve Ceauşescu elvtárs már próbálkozott vele, de nem járt sikerrel...
Jól fizetett honatyáink ismét arcátlanul felületes munkát végeztek ezzel a jogszabállyal: valószínűleg sohasem gondolkoztak el rajta, hogy miért olcsóbb a több száz vagy ezer kilométerről ideszállított zöldség az itt termesztettnél – pedig talán rájöttek volna, hogy a termelők támogatottsága különbözik, és valódi áttörést azt hozna, ha a túlélésre berendezkedett gazdákat segítenék abban, hogy versenyképessé váljanak. Nem úgy, hogy narancsot termelnek a fenyők tövében – csak azért, hogy ne kelljen importálni –, hanem úgy, hogy az ő munkájuk is érjen annyit, mint a boldogabb államokban lakóké. Kirívó képmutatás, hogy épp azok biztatnak a hazai termékek fogyasztására, akik gyakran vásárolgatnak külföldön, és vajmi keveset tesznek az itthoni állapotok javításáért.
Mert nem ez az első fonák törvény, amit a Dâmboviţa partján kiagyaltak. A bennfentes „ügyes fiúk” számára kitalált, szándékoltan homályos jogi összevisszaság oda vezetett, hogy ma már alig működik a közigazgatás: alacsonyabb és magasabb rangú hivatalnokok garmadája érintett korrupciós perekben, a maradék pedig mozdulni sem mer, mert egy rosszindulatú értelmezés miatt ő is oda kerülhet az országos csalók mellé. Ennek köszönhetjük mi, magyarok a himnuszpereket, a Mikó visszaállamosítását, és azt is, hogy drága pénzen felépített, kétségtelenül szükséges létesítményeket – szűkebb környezetünkből elég a sugásfürdői gyógykezelőt és a lécfalvi hulladékfeldolgozót említeni – nem lehet működtetni és használni. Majd minden rosszul megy Romániában, csak felelőtlen törvényhozóink juttatásai emelkednek folyamatosan...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.