Nemeskürty István 1925. május 14-én született Budapesten, édesapja hivatásos katonatiszt volt. A pécsi kadétiskola növendéke, majd 1943-ban és 1944-ben a Ludovika Akadémia hallgatója. 1945-ben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-olasz-művészettörténet szakára, első írásai 1947-től a Vigilia katolikus folyóiratban jelentek meg.
1950-től Budapesten tanított, 1956-tól a Magvető Könyvkiadónál szerkesztő. A film világa iránt érdeklődő Nemeskürty Istvánt 1959-ben a Híradó és Dokumentumfilmgyár dramaturgiai vezetőjévé nevezték ki, 1961-től filmtörténetet oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1963-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) stúdióvezetője, 1972-től a Budapest Filmstúdió, 1984-től a Magyar Filmintézet igazgatója volt 1987-es nyugdíjba vonulásáig.
A rendszerváltozás időszakában, 1990 januárja és áprilisa között a Magyar Televízió elnöki tisztét töltötte be. A 90-es években elnöke volt többek között az egyetemi és főiskolai oktatók kamarájának, a magyar ösztöndíj bizottságnak, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány és a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumának. 1993–1995 között a Magyar Írókamara elnöke. 1994 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011-től tiszteletbeli tagja.
1998 és 2001 között kormánybiztosként a millenniumi ünnepségek szervezését irányította, munkáját a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével ismerték el. 2001-ben vette át az újjáalapított Corvin-láncot, 2001–2002-ben, majd 2011-től a kitüntetés elbírálásáért felelős testület elnöke.
1957-ben lett az irodalomtudomány kandidátusa, 1966-ban doktora, 1979-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Munkássága elsősorban a 16. és 17. századi magyar irodalomtörténetre, valamint a 20. századi magyar filmtörténetre terjedt ki.
Több mint 50 kötet fűződik a nevéhez. Ismertségét igazán a hazaszeretet, a nemzeti lelkiismeret és felelősség kérdését boncolgató történelmi, kultúrtörténeti könyveinek köszönhette. 1966-ban óriási feltűnést keltett és nagy vitákat kavart Ez történt Mohács után című munkája. 1972-ben jelent meg tabutörő, Requiem egy hadseregért című könyve, amely a második világháborúban a Don-kanyarnál vereséget szenvedett 2. magyar hadsereg sorsát dolgozta fel. A hetvenes években kötete jelent meg Dózsa Györgyről, az 1848–1849-es magyar polgári forradalom és szabadságharc hőseiről, kor- és életrajzot adott közre Balassi Bálintról, 1988-ban publikálta Erdély 1916–1967 közti időszakáról szóló művét Erdélyi krónika címmel. 1989-ben jelent meg Mi, magyarok című ismeretterjesztő munkája. 1995-ben adták ki a Horthy-korszakról szóló, a magyar társadalom felelősségét feszegető Búcsúpillantás című kötetét.
Filmesztétikai tanulmányainak sorából kiemelkedik Federico Felliniről írott könyve (1974). A magyar kultúra évszázadait Kis magyar művelődéstörténet című kötetében foglalta össze (1992), 1993-ban jelent meg A magyar irodalom története című munkája. 2005-ben jelent meg Mi végre vagyok a világon címmel életinterjúja, amelyben beszélgetőtársa Koltay Gábor filmrendező, 2011-ben pedig Vallani és vállalni – A hatalomváltás labirintusában című munkája.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el.
A Háromszék sorozatban közölte Mi, Magyarok című összefoglaló történelemnépszerűsítő munkáját.