A szolidaritás tárházává alakult egy vizuális párbeszéd erejéig a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Kiállítótér. Eleve kudarcra ítélt emberi tömörülések, összefogási törekvések és egyéb társadalmi ficamok történetei láthatóak filmben, installációban, objektben előadva. Vitakísérlet a politika, művészet színterén. Erhardt Miklós, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense az utóbbi tíz év tevékenységéből válogatott.
Felhangolt híres proteszt dalok tüntetőtáblákra helyezve máris összefogást ígérnek egy ének erejéig. WC-kagylók sorozatgyártása közben elhangzik a tiéd, a miénk, a mindenkié, vagy hogy mikor még mindenki elvtárs volt. Seychelles zászlós objektjében a székelyek helyét is begyűri a piros, fehér, zöld és piros, sárga, kék vásznak közé. Egy lakónegyedi beilleszkedés, melankolikus berendezkedés közben sem akar semmiről meggyőzni, csak identitáskeresését vonszolja a tárgyak és az egyén közé. Egy asztalon pedig cigarettacsikkekkel telt hamutartók ellátva keltezéssel, a kávézó nevével. Itt minden csak rendteremtés és idő kérdése lehet.
Tordai S. Attila, a tranzit.ro kurátora csütörtöki megnyitóbeszédében a kudarcra ítélt szolidaritás kapcsán pozitív végkicsengést keresve időnként a kiállítótér ablakából látható főtéri építkezésre utalt. Ugyanebből a szögből pedig Erhardt Miklós installációjának makettje néz szembe. Címe: Lábjegyzet a puszta élethez 26 kartondobozban.
