Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember. Volt annak három fia. Egyszer a király kihirdette az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyat tud mondani, amit ő el nem hisz.
Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia, akit Péternek hívtak, kapja, fogja, elmegy a királyhoz. Megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem szólt senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént azt a legényt.
Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja, micsoda nagy úr megfordult a király előtt, mint a csillag az égen, mint fűszál a réten – s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. De biz ott egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Péter a királyhoz, köszön neki:
– Jó napot adjon isten, király uram!
– Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy?
– Én bizony házasodni akarok, uram király!
– Jól van, fiam, hát aztán mire vinnéd az asszonyt?
– Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. Van háza az apámnak, meg egy kis földje is.
– Elhiszem, fiam – mondja a király.
– Aztán meg van három darab marhánk is.
– Azt is elhiszem.
– Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem is férünk tőle.
– Elhiszem.
– Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim! Hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit.”
– Elhiszem.
– Mink aztán kihordtuk a trágyát, három hétig, két kocsin.
– Elhiszem.
– Mikor ez is megvolt, hazamentem, megmondtam az apámnak.
– Elhiszem.
– Azután megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát, mint az asztalterítőt szokás, és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk.
– Elhiszem.
– Aztán a földünket teleszórtuk fűmaggal.
– Elhiszem.
– Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem.
– Elhiszem.
– Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót.
– Elhiszem.
– Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak!
– Hazudsz! Akasztófára...! – Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása. Mit tehetett, rögtön papot, jegyzőt hívatott, a szegény ember fiával összeadta a lányát. Csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe, mint a karom: volt lé meg lé, hát még a sok hús nélkül való lé!
Gallér híján köpönyeg,
Hazudtam, mert volt kinek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
