A múzeumi foglalatosságokat egy délelőtti gombásztúra előzte meg, azon az érdeklődőket szakavatottak segítették, hogy felismerjék az ehető és a mérges fajokat. Az összegyűjtött gombákat egy rögtönzött kiállításon be is mutatták, és délután több programot szerveztek, láthatóak voltak az egyesületi tagok által készített gombafotók, a kisebb gyermekek számára kézműves-foglalkozást tartottak, az általános iskolások pedig gombaismereti vetélkedőn mérhették össze tudásukat.
A gombanapon az őzlábgombákra helyezték a hangsúlyt, azokról Zágoni Imola és Zsigmond Győző tartott előadást. A tíz centiméternél nagyobb őzlábgomba ehető – mondta el Zágoni Imola, hozzátéve, kivétel a kerti őzlábgomba, amely enyhén mérgező, az egészen kis, néhány centis őzlábak nagyon mérgezőek, a húsbarnás őzlábgomba halált okoz.
Zágoni Imola említést tett a gyilkos galócáról is, amelyet szerinte mindenkinek ismernie kellene, ötödik osztálytól kezdődően az iskolában is fel kellene hívni rá a figyelmet. Ám az iskolában gombákról szinte semmit nem tanítanak – jegyezte meg érdeklődésünkre Zsigmond Győző egyesületi elnök, hozzátéve, rendezvényük ezért hiánypótló, jó alkalom a gombák népszerűsítésére. A gombanapot három nemzedéknek ajánlják, szülők és nagyszülők mellett a gyermekek számára is próbálják érdekessé tenni. Az őzlábgombák nevével kapcsolatos előadásában Zsigmond Győző elmondta, Háromszéken a nagy őzlábat ülügombának is nevezik, ez az ölyv színezetére utal. S bár a gombákat általában húspótlónak tartják, egy árkosi bácsi gombásztáborukban egyszer megjegyezte, azért az mégsem húspótló, mert az ülü nem csap le rá, mint a csirkére.
A múzeumban bemutatták az első magyar nyelvű gombás kártyát, az 54 lapon látható fényképek térségünk gombafajait ismertetik. Leírást is készítettek mellé, azt az érdeklődőknek villámpostán küldik el. A kártya ötlete a Zsigmond Győzőé, azt a László Kálmán Gombászegyesület jelentette meg. A bemutatott gombákat úgy válogatták össze, hogy többségben legyenek az ismert ehető fajok.