El tudnak képzelni retróautó-találkozót bogárhátú VW nélkül? Én nehezen. Pedig ilyen is van. Volt. A hétvégén. Sepsiszentgyörgyön. A „központban” (ez a szervezők helymeghatározása). Ilyenkor szerencse, hogy a város szét van bombázva, mert ha az ember elkezd gondolkodni, hol találhatni valamekkora szabad placcot, a Bodok Szálló előtti parkolót egyből kiszúrja. Hát odamegy.
És valóban. Ott az autók szép sorban. Régiek, szépek, némelyik kimondottan szemet gyönyörködtető. Azt mondják, az öreg járgányok nem alkalmasak csajozni. Merthogy a lányok inkább a csillogó-villogó modern csodákra buknak, semmint egy töfögő, zajos, büdös Trabira. Ez a kartonkocsira lehet, hogy érvényes, de amúgy nem igaz: minap olvastam egy felmérés eredményét, miszerint több nő fordul utána egy öreg járgánynak, mint férfi. Talán azért, mert a bogaras ember mindig is jobban érdekelte az asszonynépséget.
Mert kétségtelen, aki régi autót tart, az bogaras természetű. Nem is keveset. Beszerezni egy öreg vasat nem nagy ügy, itt mifelénk inkább a keleti blokk egykori gyártmányai a hozzáférhetőbbek, de ha az ember nagyon elkezd érdeklődni, itt-ott csűrökben, pókhálós pajtákban találni ritkaságot is. Olyan is van, melyet évekig füstölőnek használt gazdája, másutt tyúkketrec vált a család egykori büszkeségéből. Persze, legtöbb az ócskavasban végezte, hallani olyanról is, hogy három zsák krumpliért adta oda gazdája, és még örvendett is, hogy kivitték szekéren udvaráról. Szóval, egészen zsebbarát áron lehet hozzájutni valami nem túl jó állapotban levő öreg szerszámhoz, az ember büszkén hazahurcolja, az asszony azonmód legorombítja, hogy minek az a rozsdafészek csotrogány. Aztán jön az élvezet. A restaurálás. Lecsupaszítás, állagfelmérés, kutakodás lehetőleg eredeti alkatrészek után. Évekig is eltarthat, mire újra autó lesz belőle, de akkor milyen! Olyan, hogy csodájára járnak hetedhét országból, s ha nem járnának oda az autót bámulni, hát gazdája viszi el újabb s újabb helyekre. Mint például a vasárnapi Őszi retróparádéra.
Aminek azért megvan a varázsa. Különösebb reklámozás nélkül is futótűzként terjed híre, annál is inkább, hogy ilyen még nem volt Sepsiszentgyörgyön (amúgy ekkora méretűvé még sosem alakult a Retromobil Románia által immár 17. alkalommal megszervezett Őszi retróparádé, szombaton és vasárnap kéttucatnyi városban mutattak be oldtimereket). Ide a Maros, Hargita megyeiek jöttek többnyire, néhányan Brassó megyéből is, háromszékiek ellenben elég kevesen. És megtörtént az a csoda is, hogy egyetlen bogárhátú VW-t sem láthatott a Bodok Szálló előtti parkolóban az érdeklődő közönség. Ami nagyobb veszteség azonban, hogy elmaradt a rendezvény látványossága, az ilyenkor kötelező felvonulás, állítólag a város jelenlegi állapota miatt. De hát ez csak néhány éve tartó átmeneti állapot, jövőre tán elmúlik. És akkorra talán megjön a bogaras bogarasok kedve is elhozni autóikat, hiszen nélkülük nem igazi egy retróautó-találkozó sem.
Váry O. Péter
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
