Balog Zoltán, a budapesti kormány emberi erőforrások minisztere vetette fel: fontos lenne, hogy minden település megtalálja a saját hőseit, megőrizve, ápolva az emléküket.
Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum alapító főigazgatója korábban arról beszélt: az 1945 és 1956 közötti ellenállás nem foglalta még el a neki kijáró helyet a köztudatban. A békéssámsoni példa alapján országos mozgalmat szeretnének indítani. Ha a példát minden település követi, ez egy olyan nemzeti panteonná állhat össze, amely megerősíti nemzeti öntudatunkat – jegyezte meg. Azt mondta, akár kéttucatnyi, antikommunista ellenállóknak emléket állító „büszkeségpont” is létrejöhet az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára. Bízik abban, hogy ezek – legyen szó kiállításokról, szobrokról, emlékszobákról – az ország minden szegletében megjelennek majd.
A Békéssámsonban 1951-ben indult Magyar Ellenállási Mozgalom húsz tagja röplapokat szórt, nemcsak a környéken, hanem többször Budapesten is. Éveken keresztül ténykedtek, majd amikor 1955-ben lelepleződtek, összesen 186 évnyi börtönbüntetést szabtak ki rájuk. Mindannyian hősként viselkedtek a bíróság előtt is. A csoport két vezetőjét halálra ítélték, majd ezt életfogytiglanra változtatták. Legtöbbjük csak az 1956-os forradalmat követő 1963-as amnesztia során szabadult, de a rendszerváltozásig megfigyelték őket. A mozgalom tagjai a megpróbáltatások ellenére mindvégig büszkék voltak tettükre, azt soha nem bánták meg.