Ferencz Csaba
Nem kétséges, a hazai magyar közösség rokonszenvvel és némi jóindulatú irigykedéssel nézi a koszovói eseményeket. A függetlenség kikiáltása, e héten pedig az alkotmány elfogadása, vagyis az önrendelkezés következetes és sajátos megteremtése ugyanis példaértékű.
Nem a megoldás, hiszen egyetlen mérvadó magyar hang sem szólt mindeddig függetlenségről, hanem az egységes akaraton nyugvó, jogszabályokkal megvalósított békés út az, amely némi lelkiismeret-furdalást is eredményezhet számunkra. (Mert amit elmulasztottunk...) S annak a reményében tekintünk immár a Dél-Balkánra, hogy eme békés utat nem kell föltétlenül megelőznie egy jogfosztásból eredő polgárháborúnak, amelyben egy állam saját állampolgárai ellen veti be a hadsereget, akik a maguk módján válaszolnak is rá.
A minap egyhangúlag elfogadott koszovói alaptörvény — mintegy szerves folytatásaként a fiatal állam alakulásakor kihirdetett elveknek — a tényeket, a helyzetet rögzíti. A még mindig működő nemzetközi felügyelet alatt nem is tehetne mást, mondhatnák a tamáskodók, ám az Európa legújabb alkotmányának tartalmáról érkező hírek nem csak a kényszer szülte megfogalmazásokról szólnak. Az alaptörvény ugyanis ,,független, szuverén, demokratikus, egységes és megoszthatatlan állammá" nyilvánítja Koszovót, amely Fatmir Sejdiu államfő kijelentése szerint valamennyi lakójának hazája, tekintet nélkül azok nemzeti hovatartozására. Az országnak pedig két hivatalos nyelve van, az albán és a szerb. Szó sincs tehát a nemzetállamról, mint némely — egyébként uniós — államokban, s hogy a területi követelésekkel, netán a Nagy-Albániával kapcsolatos térségbeli félelmeket is eloszlassák, a jogszabály azt is kimondja: Koszovó nem támaszt területi igényt egyetlen állammal szemben sem, és olyan követelése sem lesz, hogy más állammal vagy államrésszel egyesüljön.
Az új alkotmány június közepén léphet hatályba, ha sikerül megtalálni azt a jogi és diplomáciai módszert, amellyel felválthatja az ENSZ-felhatalmazással született korábbi alkotmányos szabályozást. Nem könnyű feladat, hiszen eddig csupán 38 állam ismerte el az új európai országot, az ENSZ-ben pedig az ellenzők is vétójoggal rendelkeznek. De figyelemmel kísérve a koszovóiak érdekérvényesítő képességét, úgy tűnik, ennek is reális esélye van. Mint ahogy mindennek, amit egy országnyi közösség többsége akar.
