Az elmúlt két-három hónapban Werner Faymann osztrák kancellár egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnököt kritizálja. Kérdezve, kérdezetlenül bírálta az orbáni menekültpolitikát, elítélte annak „embertelen” voltát: fennhangon, szinte parancsolóan követelte a magyar kormánytól a menekültválság humánus kezelését, miközben a diplomáciával köszönőviszonyban sem levő, útszéli stílusban hol hazugnak, hol nácinak titulálta „az emberiség határait átlépő” Orbánt.
Minden egyes alkalommal szitokszóként hangzott el Faymann bácsi szájából a kerítés szó. Már ha egyáltalán elhangzott, mert közben a szó osztrák földön tabusorsra jutott: kerítésről Ausztriában csak suttogva lehetett beszélni, mígnem az osztrák politikusok Rejtő Jenőt idéző nyelvi bravúrokkal szépen lassan kezdték beleszőni mondókájukba „a szót”. Imigyen: „építési jellegű műszaki munkálatok”; „több kilométeren át elterülő műszaki zár”; „annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy nagyszámú ember rendezett formában lépje át a határt”; „a menekülthullám tartós csatornázása”; „a határtérség műszaki biztosítása”; „masszív és stabil szerkezet”; „technikai zár” és a többi.
Bécsben talán még most is kerülgetnék a forró kását, a kerítés-szinonimagenerátor még most is dübörögne, ha Faymann belügyminisztere egy szerdai rádióinterjúban le nem dobja a kerítés-bombát. „Kerítés?!” – kapta fel a fejét a kérdéseket tartalmazó papírjaiból a riporter. „Természetesen” – jött a válasz a világ legtermészetesebb hangján.
Egy délelőttnyi döbbent szünet és csend után, amikorra az osztrák kerítés híre végigsöpört a világon, színre lépett Faymann sógor is, és olyant mondott, amit előzetes figyelmeztetés nélkül nem szabad idézni.
Herr Faymann a szokásos fölényességgel a hangjában kijelentette: mindenki nyugodjon le, az osztrák–szlovén határra építendő izé ízig-vérig humánus, az európai demokrácia évszázados normáinak megfelelő „műszaki biztonsági intézkedés”, ami semmiképp sem tévesztendő össze a magyarok zsilettpenge-kerítésével, különben is – és itt dobta be a rejtői szófordulatok netovábbját: „Ausztria nem kerítést, hanem kaput épít oldalsó szárnyakkal.”
Ilyen szintű pálfordulást még Bukarest, a balkáni posványpolitizálás pöcegödre sem pipált, nemhogy Bécs, az európai humanizmus fellegvára.
180 fokos perdülésével Faymann majd’ kiírta magát a történelemből. Csak azért nem jött össze neki a bravúr, mert a történelem erős gyomrú úriember. Még soha senkit nem köpött ki magából. Pedig az idők folyamán szép szerivel akadtak olyanok, akik érdemtelenül jutottak „beugróhoz”. A mindenkori árnyalakok nélkül azonban a história nem lenne igazán kerek, mint ahogy negatív hős nélkül sincs igazán jó film. Mindazonáltal nem mindegy, hogy az ember miként vonul be ama bizonyos történelembe.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
