Az első igazán nagy többpróbázó az amerikai Mathias volt, az első, aki duplázni tudott. Hasonló bravúr még csak a brit Thompsonnak sikerült. A nők legeslegnagyobbja az amerikai Joyner-Kersee, aki fantasztikus, 7291 ponttal nyerte első aranyérmét, s megvédésekor is túllépte a hétezres határt.

Az olimpiai bajnokok

Év Férfi tízpróba Női öt- és hétpróba

1904 Kiely (eá) 6036 —

1912 Wieslander (své) 7724,495 —

1920 Lövland (no) 6804,35 —

1924 Osborn (eá) 7710.775 —

1928 Yrjöla (fi) 8053.29 —

1932 Bausch (eá) 8462,23 —

1936 Morris (eá) 7900 —

1948 Mathias (eá) 7139 —

1952 Mathias (eá) 7887 —

1956 Campbell (eá) 7937 —

1960 Johnson (eá) 8392 —

1964 Holdorf (né) 7887 I. Press (sz) 5246

1968 Toomey (eá) 8193 Becker (nszk) 5098

1972 Avilov (sz) 8454 Peters (nbr) 4801

1976 Jenner (eá) 8618 Siegl (ndk) 4745

1980 Thompson (nbr) 8495 Tkacsenko (sz) 5083

1984 Thompson (nbr) 8797 Nunn (au) 6390

1988 Schenk (ndk) 8488 Joyner-Kersee (eá) 7291

1992 Zmelik (cs) 8612 Joyner-Kersee (eá) 7044

1996 O’Brien (eá) 8824 Shouoa (szir) 6780

2000 Noole (ész) 8641 Lewis (nbr) 6584

2004 Sebrle (cs) 8893 Klüft (své) 6952

A legeredményesebb nemzetek: Egyesült Államok 12—9—7, Szovjetunió 3—4—7, Finnország 3—2—1, Nagy-Britannia 3—1—2... Magyarország 0—1—1.

Ötkarikás úszóvilág

Tengervízben rajtolt az olimpiai érmekért küzdő úszómezőny. Na de erről hadd meséljen az olimpiák első úszóbajnoka, a magyar Hajós Alfréd: ,,A verseny színhelye a pireusi öböl mellett levő Phaleron volt, ahol a verseny napján vagy negyvenezer ember állta körül a partot... Áprilisban akkor szokatlanul hideg volt az idő, a tenger vize is erősen lehűlt, úgyhogy a verseny napján, tizennegyedikén tizenhárom fok volt a víz hőmérséklete... A százméteres versenyben tizenhárman indultunk. Köztük, éppen a jobb oldalamon, Williams, az Egyesült Államok kiváló versenyzője szállt vízbe a start céljait szolgáló hajóról. A dermesztően hideg víz szinte vágta húsunkat. Hetven méterig hatalmas fej-fej melletti küzdelmet folytattunk, ott erősíteni tudtam, és megnyertem a versenyt. Az eredmény nem volt valami rózsás. 1 perc 22,2 mp-et értem el. A következő szám az ötszáz méteres úszás volt, s bár erre is beneveztem — több társammal együtt —, kihagytam, mert az ezerkétszáz méteres úszásra tartogattam erőmet. Így az ötszáz méteres úszásban csak három induló vett részt. Ezerkétszáz méteren kilenc versenyző állt rajthoz. Három kishajó szállított ki bennünket a nyílt tengerre, amely meglehetősen hullámos volt. Testemet ujjnyi vastagságú faggyúval kenték be. Okulva ugyanis a százméteres versenyben szerzett tapasztalatokból, a faggyúval a jéghideg víz ellen próbáltam védekezni. Revolverlövésre ugrottunk vízbe, s a rajt után a hajócskák a versenyzőket a hullámok szeszélyére bízták, mert visszasiettek a célhoz, hogy bejelentsék a zsűrinek a sikerült startot. Mondhatom, kissé megborzadtam arra a gondolatra, hogy mi lesz akkor, ha a hideg víztől a tagjaim görcsöt kapnak? Az életösztön szinte elnyomta győzni vágyásomat. Elszánt erővel szeltem a vizet, és csak akkor nyugodtam meg, amikor a hajócskák már újra felénk tartottak, és kezdték kihalászni a gémberedett tagú, küzdelmet feladó versenyzőket. Akkor azonban már ott voltam az öböl torkolatánál. A tömeg moraja egyre erősödött... Ellenfeleimet nagy fölénnyel győztem le. A legnagyobb küzdelmet nem velük, hanem a tengeren feltornyosuló négyméteres hullámokkal és a rettentő hideg vízzel kellett megvívnom..."

Ilyen izgalmas verseny után csak felemelő lehetett a királyi fogadás.

,,Ebéd után a király minden olimpiai bajnokkal váltott néhány szót — emlékezik vissza Hajós. — Nekem a torkomban dobogott a szívem, amikor odalépett hozzám. — Hol tanult meg ilyen jól úszni? — kérdezte tőlem. Nagy zavaromban így válaszoltam: — A vízben, Felség! Jót nevetett, és megsimogatta az arcomat. Aztán tovább sétált."

Kétség nem fér hozzá, az első újkori olimpián ,,magyar számként" mutatkozott be az úszás. Akkor még nem cifrázták stílusokkal az olimpiai vetélkedőt, s csak gyorsúszás szerepelt a műsoron. Nyolc évvel később St. Louisban még mindig nagy vízben — egy tóban — evickéltek az olimpiai versenyzők, köztük Emil Rausch — akiről azt írták az amerikai lapok, hogy ,,egyhuzamban úszta végig a Dunát a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig" — és a magyar Halmay Zoltán, aki az amerikaiak szerint ,,gyorsabban úszik, mint a cápa". Nos, ez a ,,cápa" alaposan fel is kavarta ama bizonyos tó vizét.

,,Az 50 yardos gyorsúszásban kitűnő start után — emlékezik vissza Sztankovics Szilárd, a magyar csapat egyik vezetője — jó darabig együtt volt a mezőny, és nem lehetett tudni, ki lesz a győztes. Félúton Halmay némi előnyt szerzett, de Leary, aki közvetlenül mellette úszott, behozta őt, és fej-fej melletti küzdelem fejlődött ki közöttük. Amikor már csak néhány méternyire voltak a céltól, Halmay erősített, és egy lábtempóval előbb ütött célba. Az egyik bíró azonnal jelentette is, hogy Halmay a győztes, a másik viszont Learyt látta elsőnek. Ebből hosszas és kínos vitatkozás kerekedett, amely tömegverekedésbe csapott át, s a verekedésben nemcsak a bennfentesek vettek részt, hanem mindazok, akik addig csak hallgatói voltak a vitának... Az ügy végül is Ner Pyrah zsűrielnök elé került, aki salamoni ítéletet hozott: mind a két célbírónak elhitte, hogy versenyzője első volt, ezért a ,,két első" helyezett között újabb versenyt rendelt el. Az újabb versenyen is Halmay győzött. Hogy Halmay győzelme mennyire reális volt, azt a száz yardon is bebizonyította, amelyben ismét legyőzte Learyt, sőt, az amerikaiak büszkeségét, Danielst is."

Az 1908-as londoni olimpia előbbre lépést hozott, úgymond kivitte az úszókat a mély vízből, és bevezette őket a száz méter hosszú meleg uszodába. Ettől kezdve javultak az eredmények, csiszolódott az úszótechnika... S ha pár évtizedet előre ugrunk, akkor megdöbbenve tapasztaljuk, hogy egy tizennégy éves kislány, az ausztrál Shane Gould 1500-as eredményével ,,becsomagolta" volna az egykori férfimezőnyt... Elrugaszkodott az úszóvilág. Szédítő tempójában megfeledkezik az egykori nagymenőkről, mint Duke Kahanamoku, a bánáti születésű Johny Weismüller, a svéd Arne Borg, Csík Ferenc, Murray Rose, Dawn Fraser, Don Schollander..., akik a maguk idejében az úszósport egy-egy csodálatos fejezetét írták be a sportág aranykönyvébe. Kahanamoku stockholmi győzelme után seriff lett, majd nyolc év múlva újra olimpiai bajnok, a mi bánsági legényünk, Weismüller volt az első a világon, aki legyőzte az időt, az egyperces álomhatárt, utána pedig tarzánosdit játszott, a bohémságáról híres Arne Borg fogat húzatott, aztán medencébe vetette magát, és 1500 méteren átadta a múltnak a húszperces mérföldkövet. Csík Ferenc következett, ő a berlini olimpián aratott felejthetetlen győzelmet: ,,...húsz méter lehet még hátra, itt az ideje a híres japán finisnek. Yusa és Arai támadja Csíkot. A magyarok tébolyultan kiabálnak, de a közönség nagyobbik fele is állva figyeli a csodálatos küzdelmet, amelyhez foghatót eddig még sosem látott. Tíz méter van hátra. Befogják Csíkot? Nem! Újítani tud. Visszaveri a japán támadást!... Az utolsó métereket ússzák... Most már csak a benyúlással ne legyen baj! Megtörtént a csoda. Csík Ferkó megnyerte a 100 méteres gyorsúszás olimpiai bajnokságát."

Schollander új amerikai érát nyitott. Spitz, Montgomery, Gaines, Biondi a korszak nagymenői, s a világcsúcs elindul a 48 másodperc felé. A nők mezőnyében Dawn Fraser az üstökös. Ő az, aki a három olimpiai arany mellett úszott egy percen belül száz gyorson. Aztán jöttek a keletnémetek, Ender, Krausem Otto, Friederich, s már az 55 másodpercről is csak múltidőben beszélünk.

A gyorsúszás aranyérmesei:

Férfiak

Év 100 m 200 m 400 m 1500 m

1896 Hajós (ma) 1:22,2 — Neumann (aut) 8:12,6* Hajós (ma) 18:22,3

=Malokinisz (gö) 2:20,4

1900 Jarvis (nbr) 1:16,4 Lane (au) 2:25,2 — Jarvis ** 13:40,2

Jarvis*** 58:24,0

1904 Halmay (ma) 1:02,8 Daniels (eá)* 2:44,4 Daniels** 6:16,2 Rausch (ne)** 13:11,4

Halmay** 28,0 Rausch+ 27:18,2

1908 Daniels 1:05,6 — Taylor (nbr) 5:36,8 Taylor 22:48,4

1912 Kahanamoku (eá) 1:03,4 — Hodgson (ka) 5:24,4 Hodgson 22:00,0

1920 Kahanamoku 1:00,4 — Ross (eá) 5:26,8 Ross 22:23,2

1924 Weismüller (eá) 59,0 — Weismüller 5:04,2 Charlton (au) 20:06,6

1928 Weismüller 58,6 — Zorilla (arg) 5:0l,6 Borg (své) 19:51,8

1932 Miyazaki (jap) 58,2 — Crabbe (eá) 4:48,4 Kitamura (jap) 19.12,4

1936 Csík (ma) 57,6 — Medica (eá) 4:44,5 Terada (jap) 19:13,7

1948 Ris (eá) 57,3 — Smith (eá) 4:41,0 McLane (eá) 19:18,5

1952 Scholes (eá) 57,4 — Boiteux (fr) 4:30,7 Konno (eá) 18:30,3

1956 Henricks (au) 55,4 — M.Rose (au) 4:27,3 M. Rose 17:58,9

1960 Devitt (au) 55,2 — M.Rose 4:18,3 Konrads (au) 17:19,6

1964 Schollander (eá) 53,4 -- Schollander 4:12,2 Windle (au) 17:01,7

1968 Wenden (au) 52,2 Wenden 1:55,2 Burton (eá) 4:09,0 Burton 16:38,9

1972 Spitz (eá) 51,22 Spitz 1.52,78 Cooper (au) 4:00,27 Burton 15:52,58

1976 Montgomery (eá) 49,99 Furniss (eá) 1:50,29 Goodell (eá) 3:51,93 Goodell 15:02,40

1980 Woithe (ndk) 50,40 Kpljakov (sz) 1:49,81 Szalnyikov (sz) 3:51,31 Szalnyikov 14.58,27

1984 Gaines (eá) 49,80 Gross (nszk) 1:47,44 Di Carlo (eá) 3:51,23 O’Brien (eá) 15:05,20

1988 Biondi (eá) 48,63 Armstrong (au) 1:47,25 Dassler (ndk) 3:46,95 Szalnyikov 15:00,40

# Biondi 22,14

1992 Popov (fák) 49,02 Szadovij (fák) 1:46,70 Szadovij 3:45,00 Perkins (au) 14:43,48

# Popov 21,91

1996 Popov 48,74 Loader (úz) 1:47,63 Loader 3:47,97 Perkins (au) 14:56,40 #Popov 22,13

2000 Hoogenband 48,30 Hoogenband 1:45,35 Thorpe (au) 3:40,59 Hackett (au) 14:48,33

#Ervin (eá) 21,93

2004 Hoogenband 48,17 Thorpe 1:44,71 Thorpe 3:43,10 Hackett 14:43,40

# Hall(eá) 21,93

#50 m , < 50 yard , *500 m., **1000 m , *** 4000 m, + egy mérföld