Elhunyt Helmut Schmidt német szociáldemokrata politikus, a Német Szövetségi Köztársaság ötödik kancellárja életének 97. évében tegnap Hamburgban.
Helmut Schmidt 1918. december 23-án született Hamburgban pedagóguscsaládban, szülővárosában érettségizett 1937-ben. 1942-ben feleségül vette ifjúkori szerelmét, Hannelore Glasert, két gyerekük született, fiuk egyévesen meghalt, lányuk, Susanne televíziós szakember lett.
Schmidt végigharcolta a második világháborút, 1945-ben brit hadifogságba került. A Hamburgi Egyetemen 1949-ben szerzett közgazdászdiplomát. 1949-ben a hamburgi gazdasági és közlekedési hivatal munkatársa lett, 1952–53-ban már ő vezette az intézményt.
A szociáldemokrata eszmékkel 1945-ben a hadifogolytáborban ismerkedett meg, 1946-ban lépett be a Német Szociáldemokrata Pártba (SPD). 1947–48-ban a Német Szocialista Diákszövetség elnöke volt. 1953-ban pártlistáról került be a bonni Bundestagba, négy év múlva már az SPD parlamenti frakciójának vezetőségi tagja volt. A Bundestagban hamar híressé vált erős hangvételű hozzászólásairól, a szócsatákban rámenősség, szívósság, vitakészség jellemezte. 1961-ben visszatért Hamburgba, 1965-ig a Hanza-város belügyi szenátora volt. 1962-ben, amikor a várost elöntötte a tengerár, a mentés hatékony megszervezésével országos hírnevet szerzett, a hadsereg és a határvédelem egységeit is bevetette az ár megfékezésére. 1965-ben újra megválasztották képviselőnek a szövetségi parlamentbe, 1967–1969-ben az SPD parlamenti frakciójának elnöke, 1968 és 1984 között a párt elnökhelyettese volt. Willy Brandt szociáldemokrata-liberális koalíciós kormányában 1969-ben megkapta a honvédelmi, 1972-ben a pénzügyi tárcát. A Bundestag 1974. május 16-án a pragmatikus Helmut Schmidtet választotta meg az NSZK sorrendben ötödik kancellárjának. 1976-ban és 1980-ban is újraválasztották.
A kormánynak azt kell tennie, ami helyes, ami szükséges, nem pedig azt, ami rövid távon tetszetős – mondta, és folytatta a brandti hagyományokat. Sokat idézett mondása: „Akinek víziói vannak, menjen orvoshoz.” A hetvenes évek, Schmidt kancellársága az emelkedő reálbérek és a növekvő nyugdíjak időszakának számított Németországban, bár pragmatikus politikája (az új atomerőművek építése és takarékossági intézkedései) miatt többször is tüntettek ellene. Schmidt az európai enyhülési politika kulcsfontosságú, cselekvő részese volt. Kormányzásának egyik legfontosabb sikere az a NATO-határozat volt, amely megfogalmazta a bonni biztonságpolitika két alappillérét: a védekezésre való elszántságot és a tárgyalásokra való hajlandóságot. A NATO 1979. december 12-én elfogadott, úgynevezett „kettős határozata” egyaránt szorgalmazta a kelet–nyugati tárgyalásokat és a Pershing rakéták európai telepítését.
1982 szeptemberében a liberális FDP visszahívta minisztereit, az SPD kisebbségi kormányzásra kényszerült, és a Schmidt-kormány 1982. október 1-jén egy konstruktív bizalmatlansági indítvány nyomán megbukott.
Helmut Schmidt 1983-tól a Die Zeit hetilap vezető kommentátora, 1985 és 1989 között társkiadója is volt. Számos politikai elemzést, publicisztikát közölt, csaknem ezer cikke, esszéje és több mint harminc önálló kötete jelent meg. Írásai is közrejátszottak abban, hogy a német és a nemzetközi közvélemény a pártok fölött álló, kizárólag a közjót szem előtt tartó erkölcsi tekintélyt tisztelte benne.
A Stern magazin 2013. decemberi felmérése szerint a német közvélemény Helmut Schmidtet tartotta a második világháború utáni korszak legjelentősebb kancellárjának.
