Lengyelek százezrei ünnepelték a legnagyobb nemzeti ünnepet, a Függetlenség napját. A megemlékezések békésebb légkörben zajlottak, mint az előző években.
A varsói állami megemlékezések keretében a lengyel politikai vezetők – köztük az októberi parlamenti választások nyomán ellenzékbe került jobbközép liberális Polgári Platform (PO) kormányának tagjai, valamint Bronislaw Komorowski volt elnök is – reggel ünnepi szentmisén vettek részt. Délben a főváros központjában, az ismeretlen katona sírjánál megrendezett katonai díszszemlén Andrzej Duda májusban megválasztott elnök beszédet mondott, melyben a lengyel államiság 97 éves történetét áttekintve megállapította, hogy a második világháború után az ország ötven éven keresztül nem volt független. Ezzel a két totalitárius rendszer okozta újbóli szabadságvesztéssel kapcsolatban Duda a közép-európai térség folytonos veszélyeztetettségére utalt, kiemelve: tudatosítanunk kell, hogy a függetlenség, a szuverenitás, a szabadság nem egy örökké adott dolog, hanem meg kell dolgozni érte, éppen azért, hogy ne fegyverrel kelljen megharcolni érte.
Az állami megemlékezések alatt Varsó központját tömegek árasztották el. A főváros így merően más képet mutatott az előző évekhez képest, amikor a csekély részvételű hivatalos ünnepségek mellett az úgynevezett függetlenség menetét szervezték, több tízezres részvétellel. A nemzeti körök által rendezett, de a társadalom szélesebb rétegeit összegyűjtő felvonulás az elmúlt években az akkor kormányzó PO politikájával szembesülő tiltakozás is volt, és nem volt mentes eddig tisztázatlan hátterű provokációktól és erőszakos megnyilvánulásoktól sem.
Lengyelországot a 18. és 19. században háromszor osztották fel a szomszédos nagyhatalmak – Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom között –, s ennek következményeként a közép-európai állam 123 esztendőre eltűnt a kontinens térképéről. Az ország függetlenségét csak az első világháború végén, az említett nagyhatalmak vereségének eredményeként sikerült visszaállítani. A függetlenség visszaszerzése hosszú folyamat eredménye volt, amelynek csúcspontját 1918. november 11-hez, a németek háborús vereségét megpecsételő compiégne-i fegyverszünet aláírásához kötik.
