Sem Oltfejnek, sem pedig megyénk más kisrégióinak nincs olyan idegenforgalmi-turisztikai értékű kincse, lett légyen az természet avagy emberkéz alkotta, hogy ne lehetne fejleszteni-alakítani és jövedelmet hozó létesítménnyé varázsolni, ha van elképzelés, kivitelezhető ötlet, bármiképpen megszerezhető vagy kispórolt pénzalapocska és egy nagy adag lelkesedés, lokálpatriotizmus.
Miért ne lehetne Gidófalva izgalmas, rejtőzködő falvaival, közismert gasztronómiai kínálatával, Kálnok fából ácsolt haranglábaival, Málnás a gyalogturizmus és a majdani téli sportok faluja, Málnásfürdő a megyei és a helyi összefogás révén a gyógyulás Mekkája, Mikóújfalu a székely közélet hagyományébresztő szokásaival, Sepsibükszád természetes ásványvízforrásaival, vadászatra igen alkalmas lehetőségeivel vendégváró és hívogató kapuja a Csomád-hegytömb csodás övezetének?
A kincses hely
Nem maradhat ki a felsorolásból Bodok község sem Oltszemmel és Zalánnal. Oltszemen születésnapra készülődnek, s ha lenne majdan megfelelő anyagi fedezet, dolgozni és küzdeni akarás, hogy híres szénsavas ásványvize révén ki tudja használni gazdasági erejét-tartalékait a községközpont is, jövedelmet hozó falusi turizmussal ötvözhetné a szórakoztató és gyógyító idegenforgalom helyi adottságait.
A faluházán, de a megyei tanácsnál is várják a hivatalos döntést a bodoki Matild-víz töltödéjének kikiáltási áráról, amelynek megvételére a törvény biztosította elsőbbség folytán Bodok is jelentkezne. „Ha sikerülne, teszünk azért, hogy ez az ipari egység soha ne kerülhessen idegen kézre, s legyen kenyérkereseti helye a bodoki szakképzett munkaerőnek” – részletezte a polgármester.
Ekképpen körvonalazódnának a bodoki községvezetés és a helyi tanács jövőbeni elképzelései, jelesen elsőként Oltszemen, mert Bodokon – éppen a menet közben adódott oltszemi lehetőségek okán – a szekér megkerülte a lovat, de nem baj ez, bár kerülgetné sok más községünkben is, mert hát hol van az előírva, hogy nem fejleszthetné bármilyen adottságát egy községhez tartozó falu?!
Bodok községközpontként kihasználta a Leader-program nyújtotta lehetőségeket, sikeresen felújította kultúrotthonát, és az évekkel ezelőtt megépített sportcsarnok közvetlen közelében, a központi iskola telkén korszerű, műgyepes kézilabdapályát építtetett. Ottjártunkkor működésben találtuk földgyalujukat, éppen annak a vásárpataki egykori erdőipari útnak a burkolatát egyengette, amely a talaméri úttal együtt már az önkormányzat tulajdona. Mondta Fodor István polgármester, de sejtettük is, hogy ha az anyagiak összejönnek, Vásárpatak festői forrásvidékén, dobásnyira a Bodoki-hegység főgerincétől hétvégi, avagy turista-menedékházzá alakítják az egykori állami erdészházat, tetőzetét már felújították. Gondoltak a kisgyerekes anyukákra is, tervezik, ha tisztázódik a polgármesteri hivatal közvetlen szomszédságában lévő Berecz-féle magánház és telek tulajdonjoga, ott teremtenek rendezett játszóteret.
Szabadidőközpont születik
Egybecsengett a megyei és a bodoki vezetés terve, amikor megvásárolták az oltszemi freskós Mikó-kastélyt és az azt körülvevő uradalmi kertet. Ez lesz a szíve annak a szabadidőközpontnak, mely köré már megépült az Olt völgyének gyógyvizeit értékesítő kezelőközpont, a folyón áthajló híd, s kínálják magukat látnivalóként a környék olyan idegenforgalmi érdekességei, mint a felújított Sütei népi feredő, a Leánykavár és a Vármege régészeti lelőhelyei, a közeli Herec Árpád-kori romjaival, Kéncsás vára rejtélyei, nemkülönben a Mikó-kastély és annak udvarán az olt-völgyi utat egykor őrző római katonai tábor maradványai.
Minél jobban boncolgatjuk, annál érdekesebbnek tűnik ez a hely, amelynek kapuja az országút mellett van ugyan, de többi része a lovassport helyszíneként szinte kínálja magát a kikapcsolódást óhajtóknak. Előnye a tiszta levegő, az Olt vize, a kiterjedt erdős övezet – jeleztük meglátásainkat az elöljárónak, aki elmondta, hogy az elképzelések kivitelezése nem könnyű, időt és munkát, anyagiakat követelő folyamat.
A műemlék kastély felújítását vállaló megyei tanács megrendelte már a nélkülözhetetlen előtanulmányt az épület teljes restaurálására, a községi önkormányzat lovasközpont és mintagazdaság megteremtésén fáradozik. Ennek indulása biztató, haszonállatai (helyi adományként szerzett lovak, sertések, juhok, szárnyasok), fóliaházas zöldségese, gyümölcsöse anyagiakat fialhat, hogyha turistaközponttá alakul majd a fundus, étkezdéjét is helyi alapélelmiszerekből működtethetnék, pityókás házikenyeret, bodoki és oltszemi ásványvizet tehetnének a vendégek asztalára.
Az új uradalomrendezés sínen van, győződtünk meg, s körvonalazódik a majdani turista- és lovasközpont anyagi alapja is. Megtekintettük az oltszemi mintagazdaságot és az Agrosic Egyesület segítségével vásárolt hat- és nyolcszemélyes, nagyon mutatós lovas kocsit (használatos nevén: vadászhintót) és a lófelszereléseket. A kocsikázó vendégeknek képzett idegenvezető mutathatja majd be a közvetlen közeli vagy a távolabbi vidék értékeit-látnivalóit. Már van s lesz is igény erre, a kocsikat ki is próbálták. Adott a lehetőség a téli szánozásra is, ugyanis a kocsik könnyűszerrel átalakíthatóak. Arra gondoltak, hogy a kellemes téli napokon megszánkóztatnák a kezelőközpontba érkezőket, mert ha nincs szórakozási kínálat, foghíjas a vendégek tábora is. Felvették a kapcsolatot egy mezőhegyesi mintafogathajtópálya-tervezővel, aki felmérte az oltszemi lehetőségeket, és olyan pályát tervez, amelyen jeles hazai és esetleg nemzetközi fogathajtóversenyek is megrendezhetőek.
Jövőben megfelelő otthonba költöztetik az oltszemi speciális iskola gyerekeit, és lehetőség nyílik a majdani étkeztetőközpont kialakítására. Érdekes módon, mivel a helyi lakosság látja és sejti az alakuló beruházás számukra is hasznos hozadékait – munkahelyek stb. –, már alaposan megváltoztatta magatartását, számos állatot adományoztak, készséggel bekapcsolódnak az olykor szükséges munkálatokba. Oltszemnek, az erdő-közbirtokosságot kivéve, majdnem semmilyen jelentősebb termelőegysége nincs, ezért a lakosság értékeli a befektetést.
Mire vár még Oltszem és Zalán?
Oltszemen már régebb kezdeményezte az egyházvezetés, hogy tisztázzák és véglegesítsék a temető és a református templom telkének tulajdonjogi formaságait, ugyanis a községi önkormányzat csak ezt követően tudna intézkedni ravatalozóház építéséről. Itt mutatkozott sürgősebbnek, mivel temetéskor – különösen, ha a falu távolabbi részéről indul a gyászmenet – akadályozzák a nemzetközi úton való közlekedést. Végül Zalánra esett a választás, ahol a presbitérium azonnal felajánlotta és telekkönyveztette a szükséges központi fekvésű telekrészt, s az önkormányzat megrendelte a kivitelezési tervet, ugyanis a műemlék templom térségébe tervezett ravatalozónak illeszkednie kell a faluközpont alakuló építészeti összképébe. Az elemi iskola nemrég felújított épülete, a teljesen megújult és mutatós kultúrotthon, a közelében épült új magánvendégház arra készteti a községvezetést, hogy a szabad térségből tetszetős faluközpontot alakítson majd ki.
A polgármesteri hivatal 3000–3000 lejjel támogatta mind a két egyházközséget, hogy rendezhesse a hivatalos formaságokat. Ugyanennyi támogatásban részesült a bodoki református egyházközség is, ugyanis, amint Roth Levente lelkipásztortól megtudtuk, tavaly új cseréptetővel fedték le a műemlék vártemplom templomhajóját, kijavíttatták és hófehérre meszelték az épület külső részét. Pénz függvényében a jövő esztendőben a harangtorony következne. Megállás nem lesz, mert nemsokára a lelkészlak is javításra szorul.
Bodok község és lakói munkás nyár és ősz után fordulnak a közeledő adventbe, pillanatnyi év végi pihenőre.