Mert ahhoz kétség nem fér, csak a leköszönt kormányfő és a vele süllyedt kormány hasára csapott nagyotmondása, hogy egészségügyben, oktatásban, a teljes közszférában fenntarthatóan lehet emelni a fizetéseket. A fehér köpenyesek minap megkapták az első 25 százalékos többletjuttatást, a pedagógusok és a többi közalkalmazott is várja az emelést, félő ellenben, hogy karácsonyig tart az ünnep, és január ismét böjtöt hoz.
Új esztendő kezdődik, új költségvetés, amelyet az alig két napja beiktatott szakértői kormány szavaz meg, s ha hinni lehet a Dacian Cioloş vezette kabinet tisztaságában, függetlenségében, akkor minden bizonnyal nem az a taktika érvényesül az ország pénzének elosztásában, amely ebből kíván előnyt szerezni a jövőben esedékes választásokon, hanem éppen azok az elvek lesznek meghatározóak, amelyekről előbb szóltunk: a családok megélhetésének biztosítása, a gyermekvállalás, a fiatalok boldogulása és az itthon maradás támogatása. Legyen végre gyermek- és fiatalbarát ez az ország, ne az egyetemet végzett pályakezdők zsebéből lopják ki azt, amit korrupciógyanús ügyekbe keveredett, a nyugdíjkorhatár fölött is különféle tisztségekben pöffeszkedőknek juttatnak különböző ürüggyel többszörösen felfújt jövedelmük további gyarapítására. Becsüljék meg a szakértelmet, a felkészült fiatalok által előrevetített jövőt, adjanak méltányos fizetéseket nekik, biztosítsanak szolgálati lakásokat, a kisgyermekeseknek adókedvezményt, lehetőséget a tudományos kutatáshoz, az egyetemi állásokhoz való hozzáféréshez.
Akár szimbolikus is lehet, hogy az 1989 utáni tizennyolcadik kormány lépett az ország élére, felkészült, a demokrácia, a jogállam iránt elkötelezett, független szakembercsapat: talán nagykorúságba lépett a hatalom intézménye? Talán az előző tizenhét kabinet hibáit kívánják szemétkosárba dobni és új lappal kezdeni? Lehetséges, de mindaddig, amíg nem bizonyítanak, kérdés marad, hogy mit tartogat tarsolyában a tizennyolcadik kormány.