Az egyre terjedő önkiszolgálós és az előretörő csináld magad mozgalom újfenti szép megnyilvánulása (ezúttal politikai), ahogy a kormányzó párt saját magát ülteti a vádlottak padjára. Ne örüljünk előre – ítélet még nincs –, a szocreál emlőin nevelkedettek az önkritikától ódzkodnak, így csak félszájjal kérnek elnézést. Egyházi nevelés híján honnan is tudhatnák, hogy gyónás nélkül nincs feloldozás?
A magam részéről egy példázattal élnék: zoológusok említették, hogy a piros színre nem a bika érzékeny, hanem a tehén. Na lám, mégis miért dühös a piros kendőre a bika? Hát azért, mert tehénnek nézik. Engem nem is annyira ez a piros pártszín-rongyrázás idegesít, hanem az, hogy marhának néznek.
Nem az én dolgom a kormánypárt bűneit sorolni, kevés polgár nem érezte azokat saját bőrén, s mivel mindezek mostanra elviselhetetlenné váltak, egyre nagyobb tömegek ordítják, hogy elegük van. Volt idő, amikor az utcáról vitték el a polgárt, ha azt kiáltotta: Éhes vagyok! Azt is, aki kimondta: Torkig vagyok! Szerencsére ma már annyian vannak ilyenek, hogy nem férnek be a fekete furgonba... Mindemellett, szembenézve a realitással, nem lesz könnyű leültetni egy olyan pártot, amelyre még a halottak is szavaznak, na meg a liter étolajjal megvesztegetett halottjelöltek.
Ne is beszéljünk a lopásból, csalásból, rablásból befolyt pártkasszai összegekről, hiszen tudjuk, hogy társadalmunkban a pénz beszél, a kutya ugat! Igaz, hogy már nem hozhatják a bányászokat, de vajon mit mondana egy bezárt petrillai bányából utcára került szaki, aki esetleg külföldön keres némi reményt, hogy ne haljon éhen (miközben – egyik volt miniszterünk szerint – itthon a felesége kurva lesz): menne-e még egyszer a fővárosba az új kommunista vezetők megmentésére?
Tudnunk kell azt is, hogy még maradtak az évtizedek folyamán zsíros állásokba rakott (egyébként képesítés nélküli) pártemberek, akik most foggal-körömmel ragaszkodnak a bársonyszékhez, a csúszópénzes irodákhoz (csak egy halovány példa erre az úgynevezett fogyasztóvédelem), akikkel most sorra fel kell venni a harcot.
Nem lesz könnyű, de most már van remény!
Tölgyes Lajos, Brassó
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
