A kora délelőtti szentmisét ft. Hajdú János sepsi–barcasági római katolikus főesperes celebrálta, aki – mint Kilyénbe is beszolgáló plébános – itt fogadta a találkozón fellépő öt kórus mintegy kilencven éneklő tagját, ugyanis a kilyéni filiális kis imaház befogadóképessége nem lett volna elegendő. A vegyes összetételű kórusokat a főesperes, az éppen születésnapját ünneplő atyát pedig a szervezők részéről Török Adél tanár köszöntötte.
Elöljáróban megáldották a kilyéni Búzavirág Dalkör zászlaját. Kodály Zoltán Szálljon örömének! című szerzeményével nyitott a Pál Gecse Mihály által vezényelt sepsiszentgyörgyi Ju­bilate Deo evangélikus kórus, amelyet négy, különböző egyházközségek mellett működő református vegyes kar és dalárda követett Papolcról, Kilyénből és a Brassó megyei Keresztvárról. A Márton János kántortanító vezette papolci együttes többek között a Szent az Isten című Schubert-szerzeményt, az Egyed-Kolumbán Erzsébet vezényelte kilyéni református vegyes kar Az úton című ősi ír áldást mutatta be. A keresztvári férfidalárda merőben hazai szerzeménnyel lepte meg a jelenlevőket: Fekete Lajos, egykori kántortanítójuk három dalát (Régi templomban, Az egyke és Székelyek), az Erdélyi indulót és a Magyarok világhimnuszát énekelte (vezényelt Dobos Attila). A vendégfogadó kilyéni Búzavirág Dalkör a Régi székely himnusszal lepte meg a közönséget, zenével kísért és vezényelt Török Mihály.
Virágcsokor, emléklap és a kóruszászlókra kerülő díszszalag volt a résztvevők ajándéka. A kilyéniek és a keresztváriak népi-nemzeti, a többi együttes pedig míves-vallásos számaival bizonyított. Jó volt látni az együttesekben éneklő lelkészeket-énekvezéreket, presbitereket. A kilyéni kultúrotthon terített asztalai mellett új barátságok köttettek, a régiek tartósabbá ványolódtak.