Az alig egy hete tisztségben levő kormányfő nem vitatta az elődje által ígért béremeléseket, csak megjegyezte, hogy a nagyobb fizetést jobb munkával kell kiérdemelni, nem régiséggel vagy párttagsággal. Az egységes béremelés nem ösztönző, és nem orvosolja a kialakult aránytalanságokat: egy jó bérrácsot kell kidolgozni és alkalmazni, ugyanakkor pedig egy célirányosan szervezett, politikamentes adminisztrációt kell felépíteni. Elsőrendű fontosságú kérdés még az autópályáké, különösen a Piteşti–Nagyszeben szakasz elkezdése, valamint a lemaradó Moldvához való csatlakozás. A többi tervről majd ágazatonként fog beszélni, ahogy miniszterei a következő hetekben áttekintik a helyzetet és megfogalmazzák a teendőket.
Mindez remekül hangzik, az ember csak bólogatni tud, igen, ez a módja, így kellett volna már régen eljárni, hiszen világos, hogy nem érdemel ugyanakkora fizetést a lógós és a keményen húzó közalkalmazott, és nem lehet nagyobb bére egy parlamenti sofőrnek, mint egy orvosnak. Ezeket a visszásságokat a bérrácstörvénnyel kellene végre rendezni, pár éve neki is fogtak, de aztán félbemaradt ez is, mint annyi más ígéretes kezdeményezés. Fontosabbak voltak a politikai érdekek, hatalmi játszmák, a zavarosban való halászás, a csillapíthatatlan pénzéhség. Így kerültünk abba a fura állapotba, hogy egy pártfüggetlen kormánytól várjuk el annak a bizalomnak a helyreállítását, amelyet a politikai élet szereplői játszottak el.
Huszonöt évi csalódás és kiábrándulás után elég nehéz abban hinni, hogy mégis kitermel olyan szakembereket és vezetőket ez a mindig meglepő ország, akik tovább látnak a saját zsebüknél, és hajlandóak kényelmetlen feladatokat is magukra vállalni. Balkáni ésszel elég érthetetlen, hogy a jobb állásokból verbuvált kormánytagoknak miért érdemes kisebb fizetésért és rosszindulatú támadásoknak kitéve dolgozni, pedig épp ez a dolog nyitja: a jól végzett munka elégtétele. Ez nálunk hiányzik, és ha a Cioloş-kormánynak sikerül meghonosítani, azzal csak nyerhetünk. Megfelelő hozzáállással még autópályánk is lehet...