Tombol a düh az emberekben megint az állam ellen, mert tisztviselői újból hazudtak és mulasztottak. Most derült ki – közel öt héttel a Colectiv Klubban kitört tűzvész után –, hogy mégsem volt meg minden eszköz a sérültek ellátásához, bizonyos fertőzéseket nem tudtak kivédeni, és ez legalább három fiatal életbe került.
Utólag nagy kapkodás kezdődött, ellenőrzéseket rendelt el és beruházásokat ígér az a kormány, amely amúgy nem tehet erről a helyzetről, hiszen éppen a katasztrófa miatt kitört népharag ültette hivatalba. És mivel a higiénia hiánya valóban ordító szégyen a harmadik évezredben, még Európa peremén is, nekifognak kifoltozni a rozsda- és molyrágta hazai egészségügyet. Egyelőre csak egy lyukat belőle az égési sérültek ellátására vonatkozó protokoll kidolgozásával (mert az sem volt) és steril kezelési körülmények megteremtésével. Illetve – maradjunk a földön – az erre irányuló szándékkal. Ez nagyon szép és helyénvaló, és nem is az a gond vele, hogy afféle eső után köpönyeg jellegű, hanem az, hogy sokkal több sebből vérzik a rendszer.
A több évtizedes elhanyagoltság és spórlás következményeit már nem lehet eltitkolni: sok esetben düledező épületekben, tákolt vezetékek, hámló falak között műtenek az orvosok, a felújítások roppant felületesek és gyatra minőségűek, az eszközök, felszerelések, gyógyszerek sem mindig megfelelőek. A biztosított személyeknek is túlságosan gyakran kell fizetniük valamilyen vizsgálatért, a támogatott orvosságok listája pedig egyre csak rövidül. Mindezek mellett maró gúnynak tűnik a korszerűsítés jegyében bevezetett egészségügyi kártya, amely csapnivalóan működik, hónap elején rendszeresen zavart okoz a rendelőkben. És ami a legkórosabb: nincs elég orvos, nővér, ápoló, takarítószemélyzet, még a nagyobb kórházakban sem. A kivándorlást aligha fogja megállítani a decembertől érvényes 25 százalékos béremelés, hiszen ez csak pillanatnyi fájdalomcsillapítást jelent. A gyógyuláshoz sokkal több kell, és ebből még semmit sem látunk. A jövő évi költségvetésben nagyobb keretösszeget irányoztak elő az egészségügynek az ideinél, de nem tudjuk, hogy ez mire lesz elég, hosszú távú tervezést pedig az alig egyéves, politikai támogatottsággal nem rendelkező kormánytól nem lehet elvárni.
Pedig ami igazán segítene, az éppen a kiszámíthatóság lenne, a tervezett haladás, nem a tűzoltó jellegű beavatkozás. Előre kellene látni nem csupán a következő béremelést – ez is fontos, e téren is hatalmas lemaradást kell behozni –, hanem azt is, ahogy alapjaiból, következetesen, kitartóan felépül egy átgondolt, a szükségleteknek megfelelő, a kor követelményeihez igazodó, fejleszthető egészségügyi rendszer, amelyben a beteget és az orvost is tisztelik. Ehhez elsőként az államgépezetet kell fertőtleníteni. Képes lesz erre valaki?