Farcádi Botond
Hogy a román államhatalomnak, a regnáló korrupt politikai elitnek, a székelyföldi megélhetési románoknak, az erőszakszervezeteknek, titkosszolgálatoknak mennyire kapóra jött a „székelyföldi terroristaügy”, az immár nem csak számunkra nyilvánvaló, de a román véleményformálók is egyre határozottabban emelik fel szavukat az igazságtalanság, a durva manipuláció és a diverzió ellen.
Miután konkrét bizonyítékokkal a nyomozók a mai napig nem álltak elő, alighanem joggal nevezhetjük koncepciós eljárásnak a kézdivásárhelyi Beke István Attila letartóztatását, s tiltakoznunk kell a kollektív megbélyegzésen alapuló, szinte példátlan magyarellenes kampány ellen is, amelyet az ügy elindított, és amely azóta sem állt le.
Azonban az önvizsgálatról sem szabad megfeledkeznünk. Miután ugyanis az egyik vármegyés fiatal azt mesélte a sajtónak: „viccelődtek” a robbantással, tudván, hogy a titkosszolgálat lehallgatja őket, felmerül néhány kérdés, amit nem lehet megkerülni. Annál is inkább, hogy e humorizálás következményeit mindannyiunknak viselnünk kell.
Mert az igaz ugyan, hogy a viccelődés nem büntetőjogi kategória – ilyesmiért meghurcolni valakit, hatalmas erődemonstrációt tartani, majd az ügyet terroristamerénylet meghiúsításaként tálalni, nemcsak egyszerű túlreagálása a történteknek, de szándékos manipulációra enged következtetni –, de azért igen nagyfokú felelőtlenség ilyesmivel szórakozni. Főként egy olyan szervezet, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjaiként, amely saját bevallása szerint előmozdítani, nem pedig hátráltatni akarja a nemzeti ügyet.
Márpedig ha mérleget készítünk, azt látjuk: a bombával való viccelődés következményei eddig egyértelműen csak kárt okoztak közösségünknek. Az eset ugyanis alkalmat szolgáltatott mindenféle sötét erőknek egy szinte példátlanul heves magyarellenes kampányra, visszaveti az alig-alig beinduló magyar–román párbeszédet, elfojtja az éledező regionalista kezdeményezéseket, tovább erősíti a központosítási törekvéseket, negatívan befolyásolhatja a térség gazdaságát, közvetett módon hozzájárulhat a székelyföldi karhatalmi jelenlét erősítéséhez, de még az etnikai arányokra is kihatással lehet.
Miközben tehát a leghatározottabban elítéljük a provokációt, a hatalmi visszaélést, a magyarellenes hadjáratot, azt is ki kell mondanunk: közösségünk céljait nem robbantásról szóló viccelődéssel kell képviselni. A jóindulat nem elég, hisz tudjuk: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
