– A bajnokság első része lezárult, és a Sepsi OSK négy ponttal előzi meg a második helyen álló Râmnicu Sărat csapatát. Edzői szemmel hogy látod ezt a három hónapot és a 13 mérkőzést?
– Az összképet és a helyezésünket nézve azt mondhatom, elég jól sikerült az odavágó sorozat. Úgy gondoljuk, többet is kihozhattunk volna a fiúkból, és ezalatt értem a Miroslava és a Râmnicu Sărat elleni mérkőzést. Ezen a két összecsapáson kicsivel nagyobb ambícióval és odafigyeléssel jobb eredményt érhettünk volna el. Miroslaván nem játszottunk annyira jól, de azért mi birtokoltuk nyolcvan százalékban a labdát, Râmnicu Săraton még nagyobb arányú volt a labdabirtoklás, de nem sikerült gólt rúgni. Persze voltak olyan meccseink is, ahol az ellenfél több helyzetet alakított ki, de mi gyengébb teljesít­ménnyel is megszereztük a három pontot. Mindent figyelembe véve, tizenhárom mérkőzés után azt mondhatjuk, elégedettek vagyunk a csapat teljesítményével, főleg a pontszerzéssel.
– Ha a gólarányt vesszük szemügyre, akkor láthatjuk, hogy 28 alkalommal talált be az OSK, és mindössze hat gól landolt a piros-fehér mezesek kapujában. Lehetett volna jobb is ez?
– Az az igazság, hogy rúghattunk volna még több gólt, és voltak olyan mérkőzések, ahol olyan helyzeteket hagytunk ki, hogy még a játékosok sem hitték el. Kaptunk hat gólt, ami kevés, de itt is volt két-három olyan találat, amely elkerülhető lett volna, mivel mi hoztuk össze az ellenfélnek.
– Tizenegy győzelem mellett van két veresége az OSK-nak. A Miroslavától és Râmnicu Sărattól kaptunk ki idegenben 1–0-ra. Mi a véleményed ezekről a csapatokról? Ők a szentgyörgyiek ellenfelei a II. ligába jutásért, vagy ebbe még más alakulatok is beleszólhatnak?
– Szerintem más csapatokra is kell figyelnünk. Minden egyes alakulat azért készül, hogy azt a bizonyos hétvégi mérkőzést megnyerje. Azt gondolom, nekünk nagyon nehéz lesz a visszavágó sorozat, mert mindenki sokkal jobban oda- figyel, és teljesen normális dolog, hogy az első helyezettet le akarja győzni. Van még jó csapat a már említetteken kívül, és ez a Románvásár, amely jelenleg a harmadik helyen áll. Tavasszal náluk fogunk játszani, és az az összecsapás nagyon nehéz lesz, de még ott van a Bákói Aerostar és Rădăuţi elleni kiszállás is, amely szintén nem lesz könnyű. Egy mérkőzés sem hasonlít a másikra, mindegyiknek megvan a külön témája és históriája. Nagyon reméljük, hogy a játékosokat kellőképpen tudjuk motiválni, és ami ennél is fontosabb, hogy nem lesznek egészségügyi problémáink, hiszen az idény első felében nagyon sok játékos sérüléssel küszködött. A tél folyamán is lesz felkészülési időszak, és bízunk abban, hogy nem lesz sérült játékosunk a szezon második felében.
– Nem is olyan rég megváltatok két játékostól, azaz Rusu és Stoianof már nem az OSK tagja. Miért?
– Úgy gondolom, ez csak a csapatra tartozik, és nem szép dolog az, ha valaki távozik, akkor híreszteljük, hogy miért. Közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy nekünk és nekik is jobb lesz, ha elválnak útjaink.
– A téli szünetben lesz még változás az OSK háza táján, igazoltok még játékosokat? Hogy érzed, milyen poszton kellene még erősíteni?
– Szeretnénk hozni még játékosokat, hiszen számbelileg kicsit megfogyatkoztunk a két távozó miatt, illetve Răduţoiu is térdsérülést szenvedett, és úgy néz ki, ebben az idényben már nem fog játszani. Normális, hogy még szeretnénk kicsit erősíteni a csapatot, persze tudjuk, hogy nehéz dolgunk van, de reméljük, tudunk hozni két-három játékost. A posztokat nem nézzük, számunkra az a fontos, hogy jó labdarúgó jöjjön, aki segíteni tud rajtunk. A jelenlegi keretből nem mondanánk le több játékosról, hiszen együtt értük el ezt az eredményt, és úgy gondolom, sokkal többre képesek.
– Van a csapatnak vezére? A csapatkapitány, Stîngă betölti ezt a szerepet, vagy inkább másra hallgatnak a fiúk?
– A fiúk választották meg a csapatkapitányt, és ők úgy gondolták, hogy Stîngă lesz a megfelelő ember erre a szerepre, hiszen már I. ligás csapatnak is volt kapitánya, és bíznak benne. Hallgatnak rá, és bármilyen probléma merül fel a csapatban, egyszer megbeszélik maguk közt, és utána jönnek hozzánk. Eddig bármi probléma volt, mindig közös nevezőre tudtunk jutni, és mindig sikerült megoldani az adott helyzetet.
– Szerinted melyik volt a tizenhárom mérkőzésből a legjobb és a leggyengébb?
– A leggyengébb találkozónk Miroslava ellen volt, ott kaptunk ki először a bajnokságban. A legjobb mérkőzésünk, azt hiszem, a Lieşti ellen volt, hiszen ott a bírók is nagyon ellenünk fújtak, a fiúk viszont harcoltak, küzdöttek az utolsó percig, és meg is lett az eredménye, hiszen sikerült nyerni egy 94. percben szerzett góllal.
– Egyénileg hogyan értékeled a csapatot? Kiket emelnél ki elsősorban a játékosok közül?
– Nálunk mindig a csapat volt az első számú játékos, és az is marad. Az a fontos, hogy mindenki a legjobbat adja, mert csak így tudunk előrelépni. Ha a csapatnak jól megy, a játékosok is jobban tudnak érvényesülni. Nem szoktunk különbséget tenni a játékosok között, és ha megdicsérünk valakit, az nem azt jelenti, hogy most ő a többiek fölé emelkedett. Ha nyerünk, együtt nyerünk, és ha veszítünk, együtt veszítünk.
– Hazai pályán verhetetlenek voltatok, sőt, még egyenlőt sem játszottatok. Minek köszönhető ez?
– Véleményem szerint eléggé támadásorientált csapat vagyunk, próbáljuk a labdát többet birtokolni, mint az ellenfél, és nemcsak itthon, hanem idegenben is. A csapat gerincét mind tapasztaltabb játékosok alkotják, és most már a széleken is vannak I. és II. ligában megfordult játékosok. Eddig is sokat segítettek ezek a labdarúgók, és reméljük, az idény hátralévő részében még többet fognak.
– Beszéljünk kicsit az ifjúsági játékosokról. Minden mérkőzésen három ifi is lehetőséget kap bemutatkozni, számukra is biztosított a fejlődés. Hogy áll az OSK a többi csapathoz képest az ifjúsági labdarúgók terén?
– Sajnos, vannak problémák az utánpótlás-nevelés terén, de igyekszünk ezt is orvosolni. Volt olyan év is, amikor nem voltak gyerekek, akikből válogatni tudtunk volna. Folyamatosan próbáltunk a megyéből összeszedni tehetséges gyerekeket, de sokszor azzal találtuk szembe magunkat, hogy a 16–17 éves gyerekek azt kérdezték, hogy mennyi pénzt adunk. Ha ez az első kérdésük, akkor velük már nincs, amit foglalkoznunk, mert fölösleges olyannal dolgozni, akit csak a pénz érdekel. Sajnos, a mai fiatalság elég pénzéhes, és azt gondolják, hogy a nagy játékosok is a pénzt nézték fiatal korukban. Utána lehet nézni, hogy napjaink nagy labdarúgói is lentről kezdték, és nem az anyagiakkal, hanem kemény munkával.
– Decemberben pihennek a fiúk. Mi vár rájuk januárban és februárban?
– Az utolsó mérkőzés után a játékosok is mondták, hogy oda kell figyeljenek, mert nagyon nehéz periódus vár rájuk. Ez igaz is. Úgy terveztük, hogy január 15-én megkezdjük a felkészülést, illetve február 2-án megyünk edzőtáborba Lipótra, ahol majd igyekszünk minél jobb csapatokkal játszani. I. és II. ligás alakulatokkal is egyeztetünk, de még konkrétan nincs leszögezve, hogy kivel és mikor játszunk.
– Mi a célotok az idény második felében?
– A visszavágó sorozat első mérkőzését meg akarjuk nyerni, és majd akkor gondolkodunk tovább. Kis lépésekkel kell haladnunk előre, mindig mérkőzésről mérkőzésre tervezünk. Így kell előre terveznünk, és ha megnyertük az elsőt, akkor majd koncentrálunk a következőre. Minden összecsapásban diadalmaskodni szeretnénk, de bebizonyosodott, hogy ez nem mindig jön össze. Reménykedünk abban, hogy minden mérkőzést megnyerünk, de a döntetlennél nem szeretnénk rosszabb eredményt elérni, hazai pályán pedig folytatni szeretnénk veretlenségi sorozatunkat.
– A Székely Légió minden idegenbeli mérkőzésre elkísérte a csapatot, és mindig mellettetek voltak. Mit üzensz nekik?
– Nagyon hálásak vagyunk nekik, hogy mindenhova elkísértek. Számunkra nagyon fontos, hogy mindig ott legyen mellettünk a 12, játékos, hiszen több lelket tudnak önteni a játékosok szívébe, mint bárki más. Reméljük, a folytatásban is mellénk szegődnek jóban és rosszban egyaránt, és mindig biztatni fognak. Köszönjük nekik, hogy volt türelmük, és bíztak bennünk.