Talán mégsem kövesedik meg az intézményesített felelőtlenség, talán sikerülhet kissé élhetőbbé tenni Romániát. Hogy eme áhított állapot eléréséhez egyebek mellett a bukaresti tragédia kellett, az egyáltalán nem normális. Hogy az államfőt idézve „a korrupció öl”, hogy a bizonyíthatóan lefizetett politikusok, hivatalnokok száma tovább nő, egyáltalán nem normális. Hogy a fiatalok számára továbbra is bizonytalan a jövő, úgyszintén nem normális. Hogy magyar–román viszony tekintetében – legalábbis itt, Székelyföldön – eléggé távoli a kiegyensúlyozottság, egyáltalán nem normális.
Eközben azt sem tudjuk, hogy milyen a normalitás, ezzel kapcsolatosan csak sejtéseink, vágyaink, illúzióink vannak. Hasonlítgatunk, mintha oly sokan ismernének más, működőképesebb államszerkezetet. És nem csak az elmúlt negyed század minősíthető abnormális – abszurd, bizarr, rendellenes, értelmetlen, érthetetlen stb. – jelzővel, hajlamosak vagyunk eltekinteni az azt megelőző fél évszázadtól, annak minden rettenetétől. Pedig, ha a jelenkori Románia bajainak gyökerét vizsgáljuk, nem lehet elvonatkoztatni az 1989 decembere előtti évektől, pontosabban évtizedektől, a kellőképpen fel nem göngyölített, ám a maga idejében mindent átszövő besúgóhálózattól, a szolgalelkűségtől, a lefizethetőség hagyományától, a félelemtől, a kommunista rendszer rákos áttéteitől.
Szerdai parlamenti beszédében Johannis azt is mondta, a jövő évet a demokratikus intézményekbe vetett bizalom visszaszerzésének kell szentelni. A társadalomnak szerinte nagyon határozott elvárása, hogy a közügyek intézői, a választott képviselők felelősségteljesen és tisztességesen végezzék munkájukat, a politikai osztálynak elkerülhetetlenül meg kell újulnia. Ez a harc lesz a végső – akár e régi szólamot is idézhetnénk ebben a lendületes jelszavakra, látványos nekifutamodásokra éhes világban. Persze, az elnök által ígért „másfajta politika”, amelyben a botrányokat tisztelet és komolyság váltja fel, egyértelműen szükséges. Örvendetes lenne – s ezt bizony nem csak az 1918-as egyesülés centenáriuma kapcsán kellene célként lebegtetni – , ha megvalósulhatna a „Művelt Románia” távlatos országprojekt is, hiszen amellett, hogy a korrupció öl, a műveletlenség, a korlátoltság és az ostobaság is féregként rágja szét társadalmunkat. Éppen ezért, ha Johannis társadalmi vitát kezdeményez az oktatási rendszer reformjáról, kapaszkodjunk bele, érdemes élni e lehetőséggel. Mert a közélet, a politika akkor lesz vállalható, ha oktatási rendszerünk is alapjaitól változik meg.