Megvan az új munkamegosztás. Az új, technokrata kormány viseli az ország igazgatásának terhét és felelősségét, így a parlament most már teljes gőzzel dolgozhat, és lám, máris jóváhagyta az új és jó költségvetést jövőre. Ezek után nekigyürkőzhet fontos problémák megoldásának, jobbnál jobb törvények kidolgozásának. Ezt a nagy példaképtől tanulták, az EU parlamentjétől, amely szintén olyan jelentős dolgokat tanulmányoz, mint az uborka görbülete vagy az emberi jogokhoz hasonlóan a tyúki jogok biztosítása a számukra előírt ketrecnagyság betartatása által. Bár nem hallottam róla, de bizonyosan azt is szabályozzák, hány tyúkra esik egy kakas.
Ilyen példákon felbuzdulva nálunk is szabályozták, hány juhra esik egy kutya, és igen-igen lecsökkentették a juhászkutyák megengedett számát. Sajnos, nem számoltak azzal, hogy ezáltal hány juhászkutyából lesz munkanélküli eb, amelyet átképzésben kell részesíteni. Ki lehetne képezni őket a parlament védelmére, hisz lám, az elégedetlen juhászok – mint egykor a bányászok – megrohamozták azt.
A parlamenti képviselők önfeláldozó munkájának megvan a bizonyítéka. A csobánok közé kivonult Cristina Anghel, az a hölgy, aki régebb különféle dolgokért 70 napig éhségsztrájkolt, később a Konzervatív Párt honanyja lett. Most életét kockáztatva vonult ki a parlament elé, hátha a monyatorok ráuszítják felesleges kutyáikat? Egy birkapásztor követelte a mezőgazdasági minisztert, mire a hölgy megmondta, hogy hülye, hiszen az ma van, holnap nincs. Én „csinálom” a törvényeket! – szögezte le. Végül is a törvény alkalmazását elhalasztották. Ráadásul még a fuvarozók is tüntettek a biztosítási díjak szabályozásáért.
És mindez azután, hogy a  múlt hét végén, még szombat-vasárnap is, éjt nappá téve futószalagon szavazták meg a költségvetés minisztériumokra, kormányhivatalokra leosztott tételeit. Annyira figyelmesek voltak, hogy még azt is megnézték, minek kell az elnöki hivatalnak 5000 lej állateledelre. Kiderült, a hivatalnak van egy patakja és két mesterséges tavacskája, amiben halak vannak, és azokat bizony etetni kell. A kirúgásra ítélt csobánkutyáknak nem láttak elő élelmezést. Őket a parlament a kóbor kutyák kategóriájába sorolja, és ellátásuk sorstársaik, a hajléktalanok, valamint a lakosság feladata lesz.
Ilyen megerőltető és veszélyes ténykedés után nem csoda, ha a honatyák úgy látták, ők is megérdemelnének némi karácsonyi ajándékot, például pótnyugdíjaik megszavazása formájában.
Megérdemlik, hiszen ezáltal: „javítani kívánják a parlament minőségét és tevékenységét”. Szeretnék felzárkóztatni a képviselői nyugdíj- és illetményrendszert a többi uniós országéhoz, és megszüntetni ama diszkriminációt, hogy sokan már rég visszakapták kiemelt nyugdíjaikat, de ők nem. El is várható mindez, hiszen egyre veszélyesebb más módon jövedelemre szert tenni. Nem érdemes holmi csúszópénzeket elvenni, pénzért törvénykezdeményezéseket indítani, visszaszolgáltatás néven részt venni az ország kirablásában, mert az igazságszolgáltatás vasökle egyre gyakrabban sújt le. (Néha tévedésből oda is, ahová nem is kellene. No, de azok csak amolyan járulékos veszteségeket okoznak.)
Jobb biztos, törvényes és állandó jövedelmet biztosítaniuk maguknak pótnyugdíjak formájában. Ez mind nagyszerű, most várom, hogy a kisnyugdíjakat is felzárkóztassák az uniós országok kisnyugdíjainak szintjére.