Baróton sokan ismerik – főztjüket is kóstolták! – a setétpataki panziót és a kisbaconi vendégházat vezető Pál-Szilágyi Évát, valamint a Barót-napi főzőverseny örökös tagját, Sámuel Máriát, akiket arról kérdeztük, milyen szempontokat követnek, amikor szeretteik számára összeállítják az ünnepi ételsort, illetve miként teszik egyedivé a hagyományos fogásokat.
Setétpatak meglehetősen felkapott hely a fiatalabb nemzedékhez tartozó brassói és bukaresti románság körében, közülük többen évente visszajárnak Erdővidékre kikapcsolódni, de Pál-Szilágyi Éva még az ő kedvükért sem áldozná fel karácsonyát: olyan nap ez, amit mindenkinek otthon, családja körében jó eltöltenie – vallja.
A panzióvezető másik elve az, hogy az ünnep első napját nem folytonos főzéssel kell tölteni: időt kell biztosítani a családi önfeledt együttlétnek, ezért az olyan menüt részesíti előnyben, amely egyszerű, a lassú tűzön pedig szinte „magától”, azaz „lusta háziasszony”-módban is elkészül.
A Pál-Szilágyi család ünnepi asztaláról sem hiányozhat a töltött káposzta. Legjobb alapanyagának a frissen érett, vékony levelű káposztát tartja, a lehetőleg nemrég lezajlott disznóvágásból származó húshoz pedig marhacombot is szokott tenni, hogy a zsírosságból kicsit elvegyen. A szilveszterezni érkező románság számára meglepő töltelékméreten sosem változtat: egyrészt, mert nagyobban minden finomabb, másrészt, mert vendégei mindig belátják ezt.
A tyúkhúslevest is kétféleképpen „bolondítja”. Ízesítését nem bízza csak a megszokott zöldségekre, hanem minden keze ügyébe kerülőt – negyed káposztát, paradicsomot, paprikát, fokhagymából is legalább két cikket – belefőz. A hagymának meghatározó szerep jut, érdemes tehát külön odafigyelni rá. Hogy jellegzetességei jobban érvényesüljenek, a benne nagymértékben jelen levő cukrot hívja segítségül: a kettőbe vágott hagymát gázrózsán alul-felül jól megpirítja (nem baj, ha fekete lesz), így a cukor karamellizálodik, s intenzívebbé válik a zöldség íze.
Az otthoniak, de vendégeinek is kedvence a zöldségágyon sült hús. Akkor lesz a legfinomabb, ha minél változatosabb alapanyagokból készül. A fehér- és nyakaskaraj mellől például ne hiányozzon a csülök – nem csak füstösségét kölcsönzi az ételnek, de látványnak sem utolsó a kettévágott, ropogós bőrű, csontjáról magától leváló hús. A lassú tűzön párolódott zöldség sem megy kárba: némi borral fel kell önteni, összetörni, s kis tálban meleg öntetként kínálhatjuk a körethez, azaz a krumplipüréhez vagy puliszkához.
Sámuel Mária házát karácsonykor fahéj-, szegfűszeg-, gyömbér-, kardamom-, narancs- és fenyőillat lengi be, a konyhában a bevett ételek főnek-sülnek.
A reggeli rangját fahéjas kaláccsal, mézzel és tejeskávéval adja meg. Ebédre marhahúslevest főz velős csonttal (utóbbi pirított kenyérrel tálalva lesz az előétel), második fogásnak bécsi szeletet és fele-fele arányban készített paszternákos krumplipürét kínál szilvakompóttal, desszertnek pedig fatörzs süteményt. A vacsora fontos része a húsleves zöldségeiből készült francia saláta, a főétel mellől – legyen az kijevi csirkemell, töltött fasírt vagy kolbász – sosem hiányozhat a nagy tál krumplisaláta. A vacsora mellé jól illik a száraz vagy félszáraz vörösbor, de aki mosolygósabban szeretné fogadni az angyalt, kortyolhat forralt bort is.
A székely ízek mellett azért jut hely az újonnan tanultak kipróbálására és tökéletesítésére is. Az új kedvencek közé a saláták tartoznak; rendkívül ízletesnek találja a fodros kelből készülőket. A vidékünkön könnyen termeszthető zöldségnek évek óta bérelt helye van kertjében. Májusban veti, s már kora nyártól sokáig, még a tél beállta után is gyűjthető, s nemcsak salátákhoz, de sültek mellé is ajánlott. Egyik kedvelt receptje szerint a vékonyra vágott fodros kelt csicseriborsóval, vörös káposztával, zöld hagymával, parmezánforgácsokkal, sóval, borssal, citromlével és olívaolajjal kell összekeverni, amihez buggyantott tojást és pirított barna kenyeret ajánl.
