A múlt század negyvenes-ötvenes éveiben még sok szép hagyomány élt a székelyföldi falvakban, és a karácsony mindig kiemelt ünnep volt, a gyermekeknek a legnehezebb időkben is próbáltak örömet szerezni. A Maros megyében született, nemrég Sepsiszentgyörgyre, gyermekei, unokái mellé telepedett Demeter Éva kislánykora a második világháború utáni évekre esett, és lényegében 1956-ban ért véget. S bár ez az időszak sokféle fájdalmat hozott – a háborús veszteségek és az impériumváltás után az erőszakos kommunista hatalom rombolta szét, ami még megmaradt a megszokott világból –, a család és a szűkebb közösség védelmében a gyermekek gondtalanul élhették meg az angyalvárást. Szinte az illatát is érezni a régi karácsonyfáknak, mikor felelevenítjük a hajdani szokásokat. Mélyen átérzett jelentősége volt minden szónak és gesztusnak, talán ezért keltett mindig új izgalmat ugyanaz a vers. Mindezt később elsodorták a változások, pedig ajándéknak kiváló: évtizedek után is dédelgetett emlék. Üzenet, hogy nem boltból vásárolhatunk életre szóló élményt szeretteinknek.
 

A karácsonyba, a születés, a kisdedség ünnepének körébe beletartozik az egész világ. A régi is, meg a mai is és a holnapi is. Nyilvánvalóan a Mindenható döntésével kezdődött. Nem tudjuk, mikor, de nyilvánvalóan azelőtt, hogy kiválasztotta a korabeli tiszta szüzek közül Máriát, s elküldte hozzá az Angyalt.