A határok akkor már le voltak
zárva, se ki, se be senki, elszórt
puskaropogás esténként a rádióban,
ültek az első szobában, ropogott a
tűz a kályhában, december volt,
december közepe, gázlámpa
fénye világította be a szobát
a félhomályban, „Elkezdődött”,
„Lőnek!”, „Halottak”, szakadozott
a hangja a helyszíni tudósítónak az
elemes Gloria rádióban, ütemes,
összehangolt utcai kiabálás hallatszott,
akadozó lélegzettel rangjelzés nélküli
katonák puskacsöveiről szólt a
tudósítás, holtak elszállításáról a
fővárosba az éj leple alatt, az elvtársnő
parancsáról, kivilágítatlan utcák,
koromsötét vidék, csak itt-ott
pislákoló gázlámpa, gyertya vagy
akkuról beüzemelt apró égő, füstölő
mécsesek, „Fújd ki a lámpást”
mondja a nagyanya a villanyvilágítás
bevezetése után is évekig, amikor
hazaér a vaksötét úton, kivilágítatlan
utcákon a szomszéd faluból,
alszik az apa, az anya,
csak a nagyanya vár
az utcai ablak mögött
a sötétben.
