A testület napirendjén elsőként egy képviselő mandátumának megszűnése, a pártlistán utána következő mandátumának érvényesítése szerepelt. Az önkormányzatból távozó Váncsa Albert az „utolsó szó jogán” elmondta, azért lépett ki az Erdélyi Magyar Néppártból (EMNP), mert „se erkölcsi, se politikai meggyőződésem nem egyezik a párt jelenlegi vezetőségéével”, és kilépésének következménye, hogy lemond városi képviselői tisztségéről. Hozzátette, meggyőződése, hogy az EMNP 2012-es választási sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a neve szerepelt a párt listáján, de akkor nem ez volt sem tagsága, sem vezetősége a pártnak, a jelenlegieket „az én értékrendszerem nem bírja, akinek van gyomra hozzá, folytassa”. Helyét az önkormányzatban Jakabos Janka Krisztina vette át.
A Szent György ösztöndíj-program díjazottairól – elért pontszámaik sorrendjében: Éltes Zoltán Zsombor (Székely Mikó Kollégium), Bod Réka Barbara, Molnár Szilárd, Molnár Helén Tímea (mindhárman Mikes Kelemen Elméleti Líceum), Márkos Zsolt (Székely Mikó Kollégium) – egyenként szavazott a testület, mindannyiuk esetében egyetlen tartózkodással fogadták el a kiváló eredményeket elért diákok kitüntetését – e tartózkodó szavazat később még vita tárgyát képezte.
A tanácsülés „legérzékenyebb” határozattervezetének a városzászló elfogadásáról szóló bizonyult: előbb Sztakics Éva alpolgármester ismertette, hogy Sepsiszentgyörgy önkormányzata még az előző választási ciklusban elfogadta a város zászlaját, de azt bírósági úton érvényteleníttette a prefektúra.
Azonban most már törvényes lehetőségük van a helyhatóságoknak saját zászló használatához, ennek elkészítésére Szekeres Attila István heraldikust kérték fel, aki három változatot rajzolt, az alpolgármester elfogadásra a legegyszerűbbet, a kék-arany mezőbe helyezett városcímereset ajánlotta. Hozzátette, a közmeghallgatás során még két változatot terjesztettek be, egyikben a heraldikus munkáját egészítették volna ki négy, román szimbólumokat tartalmazó betéttel, másikban a város címere zöld-fehér mezőben jelenne meg. A zászlótervezés módszerét röviden Szekeres Attila István mutatta be, majd a magyarellenességéről elhíresült szociáldemokrata Rodica Pârvan kért szót, kedvenc vesszőparipáján lovagolva ezúttal is: nem találja magát a szakember által tervezett zászló elemeiben. Ez, úgy vélte, a helyi románság jogának megvonása attól, hogy képviseltessék magukat a város zászlaján, „erre kevés azt mondani, hogy diszkrimináció”. Hogy a testület elfogadja a kék-arany sávos, városcímeres változatot, afelől kétsége nincs, mondta, „és akkor majd kényszerítve leszünk azt is kitenni, mint a kétnyelvű táblákat” – tette hozzá. Ismételten a románság elnyomását, jogainak lábbal tiprását hangoztatta, a Pro Urbe díjtól is elestek, és most már Szent György kiválósági ösztöndíjat sem kaphatnak a román diákok – fakadt ki a képviselő.
A zászlóterv megvédésére Szekeres Attila István elmondta, annak minél egyszerűbbnek kell lennie, egy zászló nem történelemkönyv, nem is nemzetiségi statisztikai táblázat, hanem egy területi-adminisztratív egység szimbóluma. Arra utalva, hogy utasításra készítette volna olyanra a zászlótervet, kifejtette, őt munkájában csupán szakmai meggyőződése vezényeli.
A Szent György ösztöndíjak ügyében Mădălin Guruianu – mint az ösztöndíj-rendszer kitalálója – szólalt fel, leszögezve: annak semmi jelentősége, hogy éppen magyar vagy román diák részesül a kitüntetésben, hiszen a program lényege, hogy a kiemelkedő tehetségű diákok tudják, Sepsiszentgyörgy elismeri őket és a későbbiekben is számít rájuk, ám ez az, amit Rodica Pârvan sohasem fog megérteni, ő ugyanis csak annyit lát, hogy az idei díjazottak közt nincs román gyerek. Ami meg a zászlót illeti, annak a véleményének adott hangot, hogy a képviselőtestület nem lehet okosabb az országos heraldikai bizottságnál, egyébként ő a maga részéről megtalálja magát a városcímerben a sárkányt legyőző Szent Györgyöt ábrázoló medalionban, a legenda ugyanis épp oly jelentőségű az ortodox vallásban, mint a katolikusban vagy a protestánsokéban.
Az ösztöndíj és a zászló ügye Sztakics Éva alpolgármestert is felszólalásra kényszerítette: előbbiről elmondta, olyannyira alapos és pontosan rögzített pontszámozású a díj odaítélésének szabálya, hogy a díjazottak sorrendjének felállításában nem ad lehetőséget a szubjektivizmusra. Hozzátette, volt év, amikor két román diák kapott kiválósági ösztöndíjat, „és mi épp oly büszkék voltunk rájuk is, mint a magyarokra”. A zászló témájában pedig kifejtette, a bizottságban Rodica Pârvan egyik változatot sem támogatta, de új javaslattal sem állt elő.
Néhány szóváltást követően végül a zászlómodell kiválasztására került sor: a kék-arany mezőben levő városcímeres változat 15 igen, egy nem (Rodica Pârvan) voksot kapott (tartózkodott Corina Bote és Joós Ștefan), a négy román szimbólummal kiegészített változatot és a zöld-fehér mezőbe helyezett városcímeres variánst egyaránt egy igen (Rodica Pârvan), 14 nem és három tartózkodás mellett elutasították – utóbbi szavazás esetében a szociáldemokrata képviselő kérte, változtassanak az eredményen, mert véletlenül nyomott igent a nem helyett...