A labdarúgáshoz mindenki ért – vagy legalábbis azt hiszi, hogy ért hozzá –, és a játékvezetőkre kevésbé gondolnak szeretetteljesen – hogy finoman fejezzem ki magam. Pedig bírónak lenni nem könnyű, rengeteg munka áll mögötte, legyen szó fizikai és szellemi megpróbáltatásokról egyaránt. Romániában a labdarúgás nagyhatalmaihoz képest a játékvezetők nem kapnak megfelelő figyelmet, pedig kellene. Sepsiszentgyörgyön három fiatalember már jó pár éve első ligában fújja a sípot, közülük Lucian Rusandu mesélt arról, hogy milyen is a játékvezetők élete. Luciant 1999-ben kezdte el foglalkoztatni a játékvezetés, és büszke arra, hogy a mérkőzéseken Sepsiszentgyörgyöt képviselheti. 2015-ben körülbelül negyven mérkőzést vezetett, ebből 17 első ligás meccs volt. Európa-ligás mérkőzésen is részt vett Szkopjében negyedik bíróként, és ennek fényében a tavalyi évet ítéli eddigi karrierje legjobbjának.
– Miért lesz valaki játékvezető? Téged mi ösztönzött?
– Labdarúgó voltam a harmadik ligában, és 1999-ben úgy döntöttem, megpróbálom, milyen lehet játékvezetőként részt venni egy mérkőzésen. Úgy két-három évig nem voltam benne biztos, hogy ott a helyem a bírók között, mert nem szerettem meg egyből, de minden mérkőzéssel jobb lettem. Amikor bíróként is felértem a harmadik ligába, akkor feltettem magamnak a kérdést, hogy a pályán játékosként vagy játékvezetőként szeretek jobban jelen lenni. A családunkban apukám labdarúgó volt, a testvérem harmadik ligában játszik, de senki nem volt bíró. Nem is gondoltam, hogy sikerül eljutnom arra a szintre, hogy első ligában vezessek mérkőzéseket.
– 2010-től I. ligában is bíráskodsz. Hogyan jutottál el idáig?
– Vannak bizonyos vizsgák, de a második ligáig nem vizsgák útján jutottam fel, viszont az első ligába a feljutáshoz elég komoly megmérettetésünk volt, mind fizikai, mind szellemi téren. Harmadik és második ligába az elért eredményeim alapján jutottam fel, ami azt jelenti, hogy a megfigyelő által adott jegyek alapján a szövetség úgy döntött, egy szinttel fennebb léphetek. 2004-ben jutottam fel a harmadik ligába, 2007-ben sikerült még egyet lépni, és 2010-től már első ligában is vezetek mérkőzést. Első ligás játékvezetőként évente négy fizikai és két szellemi tesztet kell teljesítenünk.
– Egy mérkőzésen a játékvezető is annyit szalad, mint egy labdarúgó.
– Ha a statisztikát nézzük, akkor bírók többet szaladnak, mint a játékosok. Az biztos, hogy nagyon komoly felkészülés kell ahhoz, hogy tartsuk az iramot. Nekem szerencsém volt azzal, hogy labdarúgóból lettem játékvezető, és már kiskorom óta edzésben vagyok. Az biztos, hogy egy bírónak a legfontosabb a megfelelő fizikai felkészültség, hiszen úgy kell belefújnunk a sípba, hogy a fáradtság ne befolyásoljon, és mindig tiszta fejjel tudjunk döntést hozni.
– Kit tartasz a három legjobb játékvezetőnek a világon?
– Szerintem jelenleg a legjobb játékvezető az olasz Nicola Rizzoli, a második a török Cüneyt Çakir és a harmadik az angol Mark Clattenburg.
– Mit gondolsz arról, hogy a franciaországi Európa-bajnokságon magyar és román játékvezetői küldöttség is lesz?
– Az biztos, hogy ez a román játékvezetőknek nagy előrelépés, hiszen 28 év után lehetnek újra ott a kontinensviadalon. Amit Ovidiu Haţegan elért, az legalább olyan nagy dolog, mint hogy a válogatott ott lesz az Európa-bajnokságon. Szerintem a román első ligában történtek kihatnak a bírók hírnevére, és Európa-szerte nem néznek minket jó szemmel, és erre Ovidiu rácáfolt, mert megmutatta, hogy a román bírók is képesek magas szinten teljesíteni. Büszke vagyok arra, hogy az első ligában együtt dolgozhatom Haţegannal, és remélem, az ő példáját követve a fiatal bírók is előre tudnak lépni. A 18 kirendelt bíró közt ott lesz Kassai is, hiszen szinte már nincs is olyan verseny, hogy ő ne érdemelné ki, hogy ott legyen.
– A mérkőzéseken egyre több a reklamálás a játékosok részéről. A velük való konzultáció jót tesz a futballnak?
– Néha nehéz velük szót érteni. Megértem őket, mert győzni akarnak, és nagyon sokat dolgoznak minden labdáért. Igyekszem mindig toleráns lenni, mert tudom, hogy nem akarnak rosszat, csak a mérkőzés hevében elszabadulnak az indulatok. Meghozom a döntéseimet, és megesik, hogy nem egyezik a játékos elképzeléseivel, de tisztelnünk kell egymást. Néha előfordul, hogy a játékosok olyat mondanak, amit inkább elengedek a fülem mellett, hogy ne kelljen emberhátrányban játszania egyetlen csapatnak sem.
– Románia jól áll játékvezetők terén, vagy még van, amit fejlődni az élvonalhoz képest?
– Nem mondanám, hogy messze vagyunk az élvonaltól, és az sem lenne korrekt, ha azt mondanám, hogy egy szinten vagyunk. Szerintem elég jó szinten van a játékvezetés Romániában, de a labdarúgás és a játékvezetés függ egymástól. Ha nincs jó bajnokság, egy idő után a bírók sem tudnak fejlődni. Azt kell mondanom, hogy sokszor a bírók jobbak, mint a román labdarúgás.
– Kovászna megyében milyen szinten vannak a bírók?
– A Kovászna Megyei Játékvezetői Szövetség elnöke vagyok, és csapatommal azon dolgozunk, hogy segítsük az itteni bírók fejlődését. Rajtam kívül még első ligás középbíró Robert Dumitru, illetve Bucsi Imre-László partjelző, a második ligában Péter József tevékenykedik, a harmadik ligában Cristian Moldoveanu bíráskodik. Van egy programunk, ahol négy fiatal játékvezető vesz részt, és az a célunk, hogy feljussanak a harmadik ligába. Véleményem szerint Kovászna megye nagyon jól áll játékvezetők terén, mert ha azt nézzük, első ligában az országban van huszonkét középbíró, és ebből kettő sepsiszentgyörgyi.
– Romániában is egyre több a nő játékvezető. Milyen szinten vannak ők?
– Van jó pár bírónő, aki jobb eredményekkel rendelkezik, mint mi, férfiak. Világ- és Európa-bajnoki döntőket vezettek a román bírónők, illetve gyakran jelen vannak a női Bajnokok Ligája mérkőzéseken is. Cristina Ionescu, Teodora Albon, Cristina Dorcioman a világ legjobb női bírói közé tartozik, a tavalyi női labdarúgó-világbajnokság egyik elődöntőjét Teodora Albon vezette.
– Melyik volt az eddigi legnehezebb mérkőzésed, amikor azt gondoltad, hogy ennek a meccsnek már soha nem lesz vége?
– Igazából egy mérkőzésre sem gondoltam úgy, hogy valahogy már legyen vége. Persze, voltak olyan meccsek, ahol azt éreztem, hogy nem végeztem a dolgomat a legjobban. 2011. szeptember 30-án egy Marosvásárhely–Pandurii találkozó végeredménye 3–3 lett, és azt hittem, tévedtem az egyik helyzetben, de aztán a mérkőzés után kiderült, hogy jó döntést hoztam. Ekkor éreztem, hogy nagyobb rajtam a nyomás, mert azt hittem, hogy tévedtem. Kicsit kellemetlen volt, de meg kell tanulni kezelni az ilyen helyzeteket.
– Milyen gyakorisággal osztanak rád első ligás mérkőzéseket? Vezetsz második és harmadik ligában is meccseket?
– Azt kell mondanom, ahogy fel vagyok készülve, olyan gyakran kapok mérkőzéseket. Amikor van egy jó periódusom, akkor minden héten kapok, és néha van olyan, hogy akár egy hónapig nem vezetek első ligás meccset. Második és harmadik ligában is szoktam bíráskodni, illetve szívesen megyek ifjúsági meccsekre is. Első ligában eddig 53 mérkőzést vezettem, második ligában nem tudom pontosan, hányat, de minimum ötvenet biztos. Nem panaszkodom, mert elég gyakran kapok meccset.
– Milyen bírónak tartod magad, engedékenynek vagy szigorúnak?
– Ez helyzettől is függ, de igyekszem megtalálni a középutat. Nem akarom azt sem, hogy túl engedékeny legyek és azt sem, hogy nagyon szigorú. Nagyon szeretem az angol bírók hozzáállását, hiszen ők többet beszélnek a játékosokkal, és engedik, hogy a játékosok kihasználják fizikai adottságaikat, nem fújnak minden apróságot le.
– Szoktál mérkőzést nézni kikapcsolódás céljából, vagy automatikusan előjön belőled a játékvezető olyankor is?
– Amióta magasabb szinten vagyok bíró, játékvezetői szemmel nézem a mérkőzéseket, sőt, sokszor nem is a játékosokat nézem, hanem a bírót, hogy bizonyos helyzetben milyen döntéseket hoz.
– Szerinted a bíróknál mint alapfeltétel szükséges, hogy valaki a játékvezetés előtt eltöltsön több évet játékosként is?
– Nem mondom, hogy alapfeltétel, de az biztos, hogy sokat segít. Szerintem az egykori labdarúgó jobban érzi, hogy melyek azok a döntések, amit el lehet engedni, és melyek azok, amiket le kell fújni.
– Előfordult már, hogy egy szurkoló a pályán kívül odament hozzád, és nehezményezett egy ítéletet?
– Volt ilyen eset, de nem lett belőle nagyobb probléma. Egy bíró bárhogyan dönt, biztos, lesznek majd olyanok, akik kifogásolják.
– Elérhető távolságra van a nemzetközi bíráskodás? Van esélyed bekerülni?
– A Romániai Játékvezetők Szövetsége minden évben felújítja azt a listát, amelyet majd eljuttat magasabb szintekre. Ha ezen a listán az én nevem is szerepel, középbíróként vezethetek Európa-liga- és akár Bajnokok Ligája-mérkőzést is. Amíg nem vagyok rajta, addig csak a középbírók választhatnak ki a csapatukba, akikkel együtt szeretnének dolgozni. Idén így jutottam el Kovács Istvánnal egy szkopjei Európa-liga-mérkőzésre. Ezért is fontos, hogy egész évben jól teljesítsünk az országban, mert ettől függ nemzetközi szereplésünk is.
