Zsúfolásig megtelt a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum szombat délután a népi mesterségeket megörökítő két film bemutatója alkalmával. A nagy érdeklődés nem volt véletlen: az egyik film a zabolai románság hagyományos mestersége, a juhászkodás fontos mozzanatát, a sajtkészítést örökítette meg. A másik alkotás a csernátoni székelykapu-készítést mutatta be.
A filmeket a Simon József és Kinda István alkotópáros készítette. Mindkét film része annak a tízrészes sorozatnak, amely a Kovászna Megyei Művelődési Központ Hagyományos székelyföldi népi mesterségek – revitalizálás, digitalizálás és népszerűsítés című programja részeként készült el. A projektet Izland, Liechtenstein és Norvégia pályázati alapjából finanszírozták.
Kinda István érdeklődésünkre elmondta: Kovászna megye bővelkedik hagyományos népi mesterségekben. Erdővidék különösen gazdag ebből a szempontból, van olyan helység, ahol 25 mester legalább nyolc hagyományos foglalkozást művel. Viszont vannak olyan települések is, ahol senki nem folytat hagyományos népi mesterséget, nincs ács, kőműves, sőt, még házi kenyeret sem sütnek.
A projekt során tavaly áprilistól év végéig feltérképezték a megye még élő hagyományos mesterségeit. 36 ilyen foglalkozást találtak, 250 hagyományos szakmát űző mestert vettek lajstromba. Valószínűleg ennél több mesterség van, számuk elérheti a 45-öt – mondta a kutató. Tíz filmet készítettek a népi foglalkozásokról, többek között a zabolai románság juhsajtkészítéséről, a bölönpataki cigányok kosárfonásáról és seprűkészítésről is. A legkülönlegesebb hagyományos népi mesterségek között említette Kinda István a szarvasmarhák vágására, feldolgozására szakosodott mészárosságot, hentességet, a mészégetést, a szénégetést. Sok olyan, ma még élő hagyományos népi mesterséget űznek, amit unokáink nem fognak látni. Ilyen a mész- és szénégetés, a téglavetés – ezek lassan iparosodnak, elvesztik hagyományos jellegüket – jegyezte meg Kinda István.
Simon József úgy értékelte, a forgatás során a legnagyobb gondot az időhiány jelentette. A program egyéves lefutású, de lényegében öt-hat hónapjuk volt a filmezésre, nem lehetett mindent alaposan előkészíteni. A filmek alanyai tekintetében nem voltak gondok, olyan mestereknél forgattak, akik vállalták a nyilvánosságot, a munka során nem kívánták az emberek mindennapjait megzavarni – számolt be az alkotások készítésének körülményeiről Simon József.