„A mai Petőfi Sándor utcának a Sugás Áruház és Bălcescu (egykor Major) utca közötti szakasza 1920-ig szintén a gróf Mikó Imre nevét viselte. Két oldalán családi házak sorakoztak, melyek közül kiemelkedett a Gecse család „kulcsos” háza, rajta az udvarán levő lakatosműhelyt hirdető, figyelemre méltó kovácsoltvas remekművel” – írja József Álmos a Sepsiszentgyörgy képes története című könyvben. Nos, a tegnap helyére került alkotás szintén remekmű, a tiszta kovácsmesterségnek korunk elkorcsosulásától lehámozott mintapéldánya. A rekonstrukció alapjául éppen a Sepsiszentgyörgy képes története könyvben is megjelent fénykép szolgált, Damokos Csaba dizájner rajzolta meg, a méreteket a kulcs alapján állapítva meg. Az eredeti cégér ugyanis az idők során sérült, darabjai letöredeztek, elkallódtak. A házat bérlő Bertis cég vezetője, Berszán Tibor azonban fontosnak tartotta, hogy ne csak külsejében újítsa meg az épületet, hanem annak díszét is visszahelyezze – sepsiszentgyörgyi lévén tudja, a „kulcsos” ház olyannyira fogalom, hogy bármilyen rendeltetése is legyen, az egykori lakatosműhelyt reklámozó cégérről ismerszik meg.
A régi-új cégér bonyolultabb annál, semmint egy egyszerű kulcsot ábrázoljon. Alulról felfelé haladva, a lakatosmesterség tulajdonképpeni jelképe egy dobozról lóg le, ennek eredeti szerepe lámpatartó volt: a cégért megrendelő egykori mester tisztában volt vele, műhelyének helyét éjjel-nappal tudniuk kell beazonosítani a mesterségére szorulóknak. A gazdagon díszített lámpatartó doboz fölött a lakatosok későbben elterjedt címerállata látható, a bazaliszkusz. Erről a mesebeli lényről érdemes pár szót ejteni, mielőtt bárki is – tudatlanságból – ráfogná, újabb „sárkánnyal” gazdagodott Sepsiszentgyörgy. A bestiárium szerint egy hét- vagy kilencéves kakas trágyadombra rakott tojását egy varangy kiköltötte, ebből keletkezett a félig kakas, félig sárkány ártó lény. A baziliszkusz ugyanis rettentően veszélyes, tekintete halálos, lehelete mérgező. És hogy hol találkozik a baziliszkusz a lakatosmesterséggel? Úgy tartja a legenda, élt Bécsben is egy ilyen ronda teremtmény, méghozzá egy kútba rejtőzve. Időnként kidugta fejét a kútból, olyankor minden körülötte levő ember szörnyethalt: ki gyilkos tekintetétől, ki mérgező kilégzésétől. A bécsiek nagyon szerették volna elpusztítani, csakhogy semmiképp nem tudtak még csak a közelébe férkőzni sem. Akadt aztán egyszer egy lakatosinas, aki alászállt a kútba, nem vitt fegyvert magával, csak egy tükröt. S amikor a baziliszkusz megjelent, szembefordította vele a tükröt, az meg ronda önképével szembesülve azonmód szörnyethalt. A bátor és furfangos lakatosinas révén aztán az egész lakatoscéh kiérdemelte, hogy jelképállatnak a baziliszkuszt használhassa. Amúgy Bécsben ma is mutatják a kutat, melyben a szörny lakott, s közelében a lakatosműhely is áll még, melyben az inas dolgozott.