A leszállóegység a kijelölt területtől távol, a megadott időpontnál két perccel korábban és ballisztikus pályán, nagyon keményen ért földet — derül ki a lapokban közölt részletekből.

A kapszula a három űrhajóssal moszkvai idő szerint 11.30 helyett 11.28-kor, nem Arkaliktól 80 kilométerre északkeletre, hanem a szintén kazahsztáni Aktyubinszktól 278 kilométerre keletre, a kijelölt helytől 420 kilométernyire ért földet, mégpedig ballisztikus pályán, mivel hirtelen irányíthatatlanná vált. Ahol földet ért, ott égett a sztyeppe, a helybeliek gyújtották fel afféle tarlóégetés céljából.

Elsőként a helybeliek érkeztek a helyszínre, mivel előzőleg hatalmas ejtőernyőre lettek figyelmesek az égen, majd azt látták, hogy Jurij Malencsenko, az egység parancsnoka saját erőből kászálódik ki az oldalára dőlt kapszulából, és segítettek neki.

Percekkel később szállt le a közelben a légierő kereső-mentő egységének helikoptere, s Malencsenko mellett ők segítették ki a kapszulából Peggy Whitson amerikai és Ji Szo Jeon dél-koreai űrhajósnőt.

Az űrhajósok helyi vizsgálata után az orvosok azt közölték, hogy Ji Szo Jeon — aki csupán tizenegy napot töltött az űrben — jól van, a 192 napig az őrállomáson tartózkodó Whitson és Malencsenko állapota pedig kielégítő. A tévéállomások — beleértve a NASA-ét — később a földet érés helyszínéről kizárólag a koreai űrhajósnőről mutattak felvételeket, majd később néhány fotót Malencsenkóról, Peggy Whitson pedig még a mentőegység tagjainak segítségével sem tudott megjelenni a kamerák előtt a fogadási ceremónia helyszínén, Kusztanaj közelében. Whitsont két amerikai, a másik két űrhajóst egy-egy orosz orvos támogatta le a repülőgép lépcsőjén. Rossz állapotukat az okozta, hogy a leszállás során a ballisztikus pálya miatt az előírt három-négy gramm terhelés helyett 8 grammot kellett kiállniuk, vagyis testük tömege egy ideig a földinek a nyolcszorosát tette ki.

A Komszomolszkaja Pravda lap leírta a folyamatot is: a leszállóegységről mintegy száz kilométeres magasságban minden más leválik, a kapszula a szélesebb felét fordítja előre, és a légkör sűrűbb rétegeiben fékez, miközben egy automatika stabilizálja a helyzetét, míg 11 kilométer magasban kinyílnak az ejtőernyők, s közvetlenül a földet érés előtt bekapcsolódnak a fékező hajtóművek. A Szojuz TMA-11 esetében azonban az automatika nem stabilizálta a kapszulát, így az gyakorlatilag függőlegesen zuhant a Föld felé. Ráadásul az égő sztyeppére esett, ahol azonnal tüzet fogtak az ejtőernyők.

Anatolij Perminov, az orosz űrkutatási ügynökség, a Roszkoszmosz elnöke azt hangsúlyozta: a lényeg, hogy az űrhajósok épek és egészségesek, s hogy végső soron előírásos volt a leszállás, csak éppen a tartalék változat következett be. Hogy miért, azt majd a leszállóegységnek az Enyergija cégnél történő alapos vizsgálata deríti ki. Még tréfált is: úgy vélte, a vizsgálat eredményéig abból kell kiindulni, hogy a kapszula azért vált irányíthatatlanná, mert egyszerre két nő is volt benne. (A diszkriminatív megjegyzésért később éles bírálatban részesült az NBC News tévéállomástól és az AP hírügynökségtől.)

Ez volt a harmadik hasonló eset a Szojuz TMA alkalmazásai közül. Mindjárt az első is ballisztikus pályán érkezett a földre 2003-ban, majd a Szojuz TMA-10 is így járt tavaly októberben. Tavaly Vitalij Lopota, az Enyergija elnöke egy kábel megsérülésében jelölte meg az okot.

A Szojuzok meghibásodása a Kommerszant moszkvai lap szerint azért is aggasztó, mert ilyen űrhajót kellene használni, ha a Nemzetközi Űrállomást valamiért hirtelen ki kellene üríteni, vagy ha valaki megbetegedne az űrállomáson, egy beteg űrhajós számára pedig veszélyes lehet a ballisztikus pályán való leszállás.

A történtek kivizsgálására alakult bizottság már tegnap megkezdte munkáját.