A tisztségre kiírt versenyvizsgát ma tartja a tanfelügyelőség, és nem pusztán formális: miközben több tanintézmény élére egy jelölt sem kerül, itt ketten ― Fekécs Károly ideiglenes igazgató és Nagy Anna aligazgató ― pályáznak a vezetésre. Hétfőn hét szülő sajtótájékoztatót tartott azzal a bevallott szándékkal, hogy a nyilvánosság erejével próbálják befolyásolni a döntést. Mint mondották, minden más eszközzel hiába próbálkoztak.

A történtekről február elején lapunk is beszámolt: a Váradi József-iskolában a várt két step by step osztály helyett csak egynek az indítását hagyta jóvá a tanfelügyelőség, így jó néhány oda szánt gyermek kényszerült hagyományos osztályba. A szülők ebbe nem nyugodtak bele, beadványokkal és kihallgatásokon érveltek igazuk mellett. Az első kérvényt 43-an írták alá, de nem jártak sikerrel, ezért bevonták az iskola szülői bizottságát is ― ennek elnöke, Nagy-Kopeczky Kálmán szerint aztán utólag kiderült, hogy nem csak ennyi a baj, több törvénytelenség súlyosbítja a helyzetet. Az egyik az, hogy a kinevezett igazgató az előírások ellenére sem fogadott el minden beiratkozási iratcsomót, hanem más iskolákba küldött több jelentkezőt ― azaz nem az intézmény népszerűsítését, hanem az elriasztást gyakorolja. Konkrétan: a step by step oktatást 46 család választotta volna, ami két osztályra való kisdiákot jelent, ám mivel a beiskolázási terv szerint csak egy osztály indul az ősszel, ebbe csak a legkitartóbbak kerültek, a többi gyermeket ,,elkergették" a hagyományos osztályokba vagy más iskolákba. Tizenhárom szülő írásos nyilatkozatot tett le az átirányítás mikéntjét kifogásolva, de végül mindössze öten maradtak kívül, és ilyen létszámmal nem indul osztály. Más iskola pedig nem kínál alternatív oktatást a környéken. A szülők hangsúlyozzák, hogy joguk van ezt választani, és sérelmezik, hogy Fekécs Károly igazgató ― az iskola adminisztratív tanácsának javaslatával szembemenve ― nem támogatja a második step osztály létrehozását. Ez már csak azért sem érthető, mert két negyedik osztály végez, tehát terem, tanerő is volna ― igaz, a két tanítónő már tíz éve áthelyezettként dolgozik (végleges állásuk falun), de ezt semmi sem tiltja, és igény is itt van a szakképzettségükre. Az igazgató úr különben is önkényesen viselkedik, októberben ő próbálta megszabni a szülői bizottság teendőit, múlt héten nem vett részt a tanárok által összehívott gyűlésen ― ezt 63-ból 50-en kezdeményezték ―, lekezelően nyilatkozik a step by step osztályokról, a falusi és a ,,milliós" gyermekekről (ezek azok, akik a pár éve hirtelen megemelt és mindenki számára egyenlő, az átlagbért megközelítő gyermeknevelési segély idején születtek), rossz hangulatot teremtett a tanárok között, és így tovább. A szülők a tanfelügyelőséggel is elégedetlenek, a megkeresésükre ― nehezen, késve ― kapott választ kitérőnek látják, mellébeszélésnek minősítik, a felajánlott megoldást ― hogy ha a módszer a fontos, indítsanak step by step osztályt az állomási iskolában, ott van fölös hely ― elfogadhatatlannak tartják, hiszen a Váradi e tagozat szellemi központja, nem indokolt a szétszórása. És ha az egyik iskolában nem lehet alternatív osztályt indítani, a másikban miért igen? Szerintük a beiskolázási tervek nem követik a valós helyzetet ― a különböző lakónegyedek gyermeklétszáma ugyanis változó, nem lehet mereven ragaszkodni a régi elosztásokhoz ―, és nem lehet az elnéptelenedő iskolák gondját a szülők nyakába varrni ilyen áthelyezési kísérletekkel. Panaszukkal több hivatalt, az iskolán és a tanfelügyelőségen kívül a városi és a megyei önkormányzatot, a prefektúrát és a minisztériumot is felkeresték (innen visszautalták a kérést megyei szintre), legutóbb a diszkriminációellenes bizottságnál jártak, kifogásaikat nyílt levélben is megfogalmazták. De arra is elszántak, hogy bűnvádi eljárást indítanak az igazgató ellen. Nagykorúsodik a civil társadalom, most már beleszólást követelünk a minket érintő ügyekbe ― magyarázta Nagy-Kopeczky Kálmán a fellépésüket, kiemelve, hogy a csíkszeredai iskolákban is körzetesített a beiratkozás, de a step by step osztályba az egész város területéről fogadnak gyermekeket. Fekécs Károly bűnlajstroma egyébként a sajtótájékoztatóval is megszaporodott, erre ugyanis egy kávézóban került sor, mert az iskola dísztermét nem engedte át erre a célra.

— Sajnálom, hogy ide jutottunk, kissé elfajultak a dolgok, de majd csak rendeződnek, az idő engem igazol, hiszen nem követtem el semmit ― nyilatkozta Fekécs Károly igazgató, aki szerint elődje idejében alakult ki az a Váradiban, hogy némely tanerők saját érdekeik szerint beetetik a szülőket, akik aztán különféle módon próbálnak nyomást gyakorolni az intézményre. ― Ez történt a szülői bizottság októberi ülésén is ― azt sem az én feladatom összehívni, de más nem tette meg ―, a jelenlegi elnök olyan modorban szólalt fel, amivel a Csíki negyedi iskolában sem találkoztam, noha nyolc évig voltam igazgatója, és mindenkivel szót értettem. Értem én, hogy frusztráltak manapság az emberek, de talán nem az iskolának kell választ adnia minden társadalmi elégedetlenségre. Ezen a gyűlésen ismertetni akartam a szülői bizottság hatáskörét, nem hagyták; négy hónapig nem is tettek semmit, aztán januárban jött egy szülő, hogy a bizottságra vonatkozó jogszabályról érdeklődjék... Sajtótájékoztatók megtartása például nem tartozik a tevékenységi körükbe, ezért nem engedélyeztem, hogy a díszteremben ejtsék meg ― ezt sem a magam fejétől tettem, törvénytisztelő ember vagyok, megkérdeztem a tanfelügyelőség jogtanácsosát. A múlt heti gyűlés is törvénytelen volt, a tanárok ugyan kérhetik a megtartását, de az igazgatónak kell összehívnia és levezetnie... Az adminisztratív tanács az ősszel valóban két step by step osztály beindítását kérte ― két hagyományos és egy református, no meg a román tannyelvű osztály mellett ―, én ezt továbbítottam a tanfelügyelőségre, noha valóban nem értek vele egyet. De nem az én döntésem, hogy a Váradiban ― ugyanúgy, mint a Mikóban és a Mikesben ― összesen négy magyar nyelvű első osztály indul. Joga van persze mindenkinek az alternatív oktatáshoz, ahogy nekem is jogom van elutazni Amerikába ― régi álmom, de ez nem jelenti azt, hogy meg is valósíthatom: mert nem adott a lehetőség... Mélyen tisztelem azokat a szülőket, akik mindent megtesznek a gyermekeikért ― ez azonban állami oktatási rendszer, nem magániskola, ahol a szülők fizetnek és diktálnak. Azzal vádolnak, hogy nem az iskola érdekeit nézem ― de vajon ezek a szülők tudják jobban felmérni a hosszú távú kihatásokat? Nekem ezt kell számításba vennem, állandó diáklétszámot, tanári gárdát fenntartani, ki is dolgoztam egy több évre előretekintő tervet a versenyvizsgára. Ide tartozik, hogy ötödiktől nincs step by step tagozat... Iskolánkba az idén 107 gyermek iratkozott be, valamennyi a környéken lakik, így szabályoztuk a jelentkezést, mert az elsőbbségi elvvel nem értek egyet: lehet, hogy hajnalban bejön 50 árkosi szülő, s akkor az itteniekkel mi lesz, menjenek Árkosra? Mire jó ez? Mi próbáltuk a szülők óhaját tiszteletben tartani, a step by step osztállyal kivételt tettünk, a legkitartóbbak oda kerültek. Mindenkinek minden kívánságát az állami rendszerben nem tudjuk teljesíteni, szükségünk van laboratóriumokra, könyvtárra is, nincsenek kihasználatlan termeink, és egy pluszosztály a délutáni váltás bevezetését jelentené. Az nem érv, hogy az idén két step negyedik osztály végez: az egyikben ugyanis tizenhárom gyermek tanul, a másikban tizenkilenc, azaz összesen harminckét gyermekre négy tanítónőt fizet az állam, miközben a hagyományos osztályokban egy tanítónőnek 25―28 gyermeket kell ugyanarra a tudásszintre emelnie. Tapasztalatom szerint nem is annyira a módszertől, mint az embertől függ az eredmény... Egyébként az a kettő sem kerül utcára, akinek ősztől nem lesz nálunk osztálya, hanem visszamehet a saját végleges katedrájához falura tízévi ideiglenesség után. Ami a szülőket illeti, a 46-ból egyetlenegy mondta azt, hogy az állomási iskolába is járatná a gyermekét, ha ott lenne a step by step osztály, amiből arra következtetek, hogy többségüknek talán mégsem annyira az alternatív oktatás a fontos, hanem a Váradi, és a step csak a törvényes kiskapu egy olyan jó nevű iskolába való bejutáshoz, ahová másképpen nem nyílik ajtó a város más részein és a környékbeli falvakban lakóknak.