Úgy néz ki, a romániai magyar társadalom belefullad a politikai vitába. Ma már két párt feszül egymásnak, küzd a polgármesteri, megyei tanácselnöki, tanácstagi székekért, ígérnek fűt-fát, vagy annál is többet.
Ráadásul mindkét politikai alakulat az igazság és a szebb jövő letéteményesének tartja magát, s ebben a nagy küzdelemben mintha elveszne a lényeg: az élhető jövő, melynek záloga a megmaradás, s feltétele, hogy legyen még magyar lakosság, mondjuk, úgy ötven év múlva is a Kárpátok övezte földrajzi régióban. Nem akármilyen, hanem nemzeti öntudattal felvértezett, képzett, tanult, az újra és korszerűre fogékony embercsoport, amely képes megbirkózni a huszonegyedik század nagy kihívásaival, mely versenyképes lesz mind a hazai, mind az európai munkaerőpiacon. Ehhez ellenben olyan anyanyelvi oktatási rendszer szükségeltetik, mely e meglehetősen könyörtelen harcra felkészíti a gyermekeket, s nem átlagosan elfogadott, hanem annál magasabb szintű képzést nyújt. Ezért hangoztatják a kisebbségi oktatáspolitikusok, hogy a magyar iskolákban mind a pedagógusoknak, mind a gyermekeknek az átlagosnál jobb eredményt kellene produkálniuk. Ehhez képzettebb és elkötelezettebb ― s ne féljünk a nagy szavaktól ―, önfeláldozóbb oktatókra lenne szüksége a magyar iskolarendszernek, s olyan távlatos pedagógiai-módszertani rendszer alkalmazására, mely az oktatási-nevelési folyamatot eredményessé, versenyképessé teszi. Ilyen összefüggésben több, mint megdöbbentő az a tény, hogy a megye harminc iskola- és óvodaigazgatójának fele meg sem mukkant az új oktatási törvénytervezet vitájában. Pedig ― s erről magyar pedagógusok és politikusok is meglehetősen sokat beszéltek ― az új jogszabály nem épp nagylelkű a kisebbségi oktatás tekintetében, nem kívánja megreformálni a román nyelv és irodalom tanítását, sem a román nyelvű történelem- és földrajzoktatást, nem engedélyezi a magyar tannyelvű iskoláknak a differenciált érettségit, nehezíti a magyar intézményvezetők kinevezését s az egyházi iskolahálózat bővítését. A magyar pedagógusok, iskolaigazgatók egy része hallgat, úgy véli, jó nekünk az egynyelvű, azaz román bizonyítvány, minek bonyolítani az életet kétnyelvű dokumentumokkal? Végül is ― gondolják ― legyen jó, amit a felsőbb szervek, a tanfelügyelőségek és a minisztérium kitalált, minek nehezíteni újításokkal az életet.
Úgy néz ki, elpuhult, elkényelmesedett a pedagógustársadalom egy része is, jó esetben sült galambra vár. Azt hiszi, gondjait helyette valaki majd csak megoldja, s ha nem, az sem baj. A nemzet valamikori napszámosai ― tisztelet a kivételnek ― egyszerű óraadó automatákká váltak. Mintha már nem hinnének feladatuk és hivatásuk nagyszerűségében.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
