Meddig tarthat a hazai korrupcióellenes ügyészség sikersorozata és jelentős társadalmi támogatottsága? Codru Vrabie bukaresti közigazgatási szakértő, a romániai politikai korrupció jelenségének egyik legelismertebb kutatója szerint még van kifutási idő, de néhány strasbourgi elmarasztalás azért behúzhatja a kéziféket.
– 2005-ben hozták létre intézményként az elismert-rettegett Országos Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA). Datálhatjuk innen a korrupcióellenes harc romániai kezdeteit, vagy azért vannak említésre méltó előzmények?
– Ha valakinek egyszer eszébe jutna egy bizonyos napot szentelni a romániai korrupcióellenes harcnak, május 8-át ajánlanám a figyelmébe. Az első antikorrupciós törvény ugyanis 2000. május 8-án született meg. De még ez sem számít abszolút kezdetnek, mert a mai korrupcióellenes ügyészség elődjét még 1997-ben, a Ciorbea-kormány idején hozták létre. Tevékenysége korántsem tekinthető pótcselekvésnek, mivel a Világbankkal kötött technikai támogatási szerződésnek hála lendületes működésbe kezdett. Az első törvény kihirdetését követően rövidesen kidolgozták a 2001–2004-es időszakra szóló antikorrupciós stratégiát is. Csakhogy időközben változott a helyzet, Adrian Năstase került a miniszterelnöki bársonyszékbe, ő meg rövid úton leseperte az asztalról az ügyészség elődjét arra hivatkozva, hogy nem elég hatékony. A látszatra azonban ügyelt, felkérte az Európai Uniót, hogy segítsék Romániát az antikorrupciós harcban. Ekkor került a képbe a spanyol korrupcióellenes harc „terminátora”, David Martinez Madero. Ő az, aki a spanyol rendszer sikereiből és hibáiból kiindulva összerakott egy logikusan, rendszerszerűen működő korrupcióellenes ügyészséget Romániában. A ma is működő ügyészség pedig 2005-ben, a Tăriceanu-kormány hatalomra kerülését követően született meg.
– A 2010 előtti idők Romániájában ezzel együtt alig hallottunk felgöngyölített korrupciós ügyekről. 2014-ben viszont már 1100 ügyben hoztak ítéletet, tavaly pedig ez a szám megközelítette az 1500-at. Milyen folyamatok zajlottak időközben?
– Ne hagyjuk azért becsapni magunkat: már 2006 után kezdtek megjelenni olyan esetek, amelyekben politikusok, parlamenti képviselők, miniszterek is érintettek voltak. Az első években tényleg kevesebb ilyen volt, de 2008 után lényegesen nőtt a számuk. Mivel a korrupcióellenes ügyészek látszólag mindenki esetében igyekeztek egyformán alkalmazni a törvényeket, az emberekben is egyre nőtt az intézmény iránti bizalom. A polgárok egyre több feljelentést tesznek, így a fontos, korábban érinthetetlennek tartott személyek ügyeinek száma is szaporodik. Az ügyészek is egyre inkább hozzászoktak a hasonló esetekhez, mind nagyobb szakmai gyakorlatra tettek szert, jóval szélesebb az őket segítő törvényi eszköztár – mindez együtt vezetett ezekhez az eredményekhez.
– Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség működését kezdetben mégis szórványos eredmények, akadozva működő gépezet jellemezte. Igazi sikertörténetről csak 2013 óta, Laura Codruța Kövesi főügyésszé való kinevezését követően beszélhetünk. Mi történt akkor?
– Kövesi 2013 ősze óta áll az ügyészég élén, és a szervezet sikere valóban nem vonatkoztatható el az ő személyétől. Titka, ha egyáltalán lehet titokról beszélni, többek közt abban áll, hogy két rendkívül fontos ügyviteli módosítást hajtott végre a szervezet működésében. Az egyik: lazított az erősen központosított szervezeti formán, a korábbinál jóval nagyobb cselekvési szabadságot adott a területi ügyészeknek. A másik: az új büntető törvénykönyv megjelenése előtti hónapokat arra fordította, hogy kiképezze az ügyészeit, hogyan járjanak el a törvény módosított betűje szerint. Így, mire az új Btk. megjelent, ügyészei, rendőrei, szakértői jóval tájékozottabbak voltak, mint a bírók és az ügyvédek. Kövesi jövőbe látása, a várható fejlemények helyes felmérése pedig hatalmas lépéselőnyhöz juttatta csapatát.
– A legutóbbi romániai elnökválasztásig a szociáldemokrata tábor folyamatosan táplálta azt a nézetet, miszerint az Országos Korrupcióellenes Ügyészség nem egyéb, mint a leköszönő államfő, Traian Băsescu politikai fegyvere. De aztán Klaus Johannis hatalomra jutása után sem húzták be a kéziféket.
– Cáfolnám ezt a szorgalmasan hintett tévképzetet, miszerint a korrupcióellenes ügyészség bárki politikai zsarolási fegyvere lenne. Ennek bizonyítására Peter Frank vizsgálatát ajánlom mindenki figyelmébe, az angol politikai elemző tanulmányában pártbeli hovatartozás szerint csoportosította Románia EU-csatlakozásának éve, azaz 2007 óta a DNA által kivizsgált személyeket. Nos, a célkeresztbe kerültek egyharmada az SZDP, egyharmada az NLP és a volt DLP, harmadik harmada pedig a kisebb pártok, az RMDSZ, a Románia Haladásáért Országos Szövetség, a Konzervatív Párt, zöldek és más formációk soraiból került ki.
– Az sem mellékes körülmény, hogy az ügyek túlnyomó része eljut a bírósági ítélethozatal szakaszáig. Mivel magyarázható ez a kiemelkedő hatékonyság: az iratcsomók végtelenül profi összeállításával vagy a hatalmas offenzíva közhangulat-befolyásoló szerepével?
– A korrupcióellenes ügyészség hihetetlen, 90 százalék körüli sikeraránya elsősorban annak tudható be, hogy ügyészeik szigorú belső szűrőket alkalmaznak, és csakis olyan ügyeket visznek bíróság elé, amelyeknek sikerében maximálisan megbíznak. Ami pedig a hírszerző szolgálattal való együttműködést illeti, a legutóbbi éves jelentés szerint az ügyészek mindössze 15 százalékban dolgoztak a Román Hírszerző Szolgálat által szolgáltatott dossziék alapján. Bárki elgondolkodhat azon, hogy ez sok vagy kevés. Mint ahogy azon is, mennyire sikeres és mennyire hatékony a romániai korrupcióellenes harc élcsapata.
– Ha már a hangulatbefolyásolásnál tartunk: mi a véleménye a korrupciós esetek, a hajnali lerohanások és megbilincselések sajtóban való tükrözéséről?
– Alapvetően elégedetlen vagyok vele, az okokhoz pedig három síkon tartom visszavezethetőnek a jelenséget. Az egyik a szakmai felkészületlenség, aminek orvoslása természetesen hosszabb kifutású megoldást igényelne, addig is azonban nem szabadna pályakezdő kollégákra bízni ezt az eljárást. Legalább annyira fontos és veszélyes azonban a politikai érdekek kiszolgálása, hiszen a megrendelésre készülő írásokat már profik, megvesztegethető veteránok követik el. S hogy a veszélynek nevet is adjunk: Sorin Roşca Stănescu épp hasonló okokból zuhant le saját korábbi magaslatairól. De a harmadik kategória sem ártalmatlan: az uniós elvárások, az úgynevezett brüsszelizmusok szűrő nélküli átvétele gyakorlatilag ellenőrizetlen információk – vagy épp azok cáfolatának – felelőtlen terjesztésével fenyeget.
– Az intézmény tevékenységének kétségbevonhatatlan fokmérője, hogy máris több európai országba szeretnék exportálni a korrupcióellenes ügyészséget, tavaly nyár óta Bulgáriában kezdte el a működését hasonló profilú ügyészség. Honnan mutatkozik még érdeklődés?
– Valóban egyre keresettebb exportcikk lesz, munkatársai közül nagyon sokat már 2009–2010 óta meghívnak különféle európai projektekben való részvételre, igénylik tapasztalataik megosztását. Többen vesznek részt képzéseken, európai szintű gyakorlati útmutatók összeállításában, egyre több megállapodást kötnek hasonló külföldi intézményekkel. Miközben természetesen örvendetes, hogy más államok is átveszik a modellt, egyértelműsíteni kell, hogy mindez nem romániai találmány, mi is uniós modellt vettünk át. Fontos lenne azonban, hogy valamennyi állam rendelkezzék hasonló ügynökséggel, ügyészségi struktúrával, hogy közös ügyekben könnyebb legyen az együttműködés.
– Mit gondol, meddig tarthat az Országos Korrupciórellenes Ügyészség sikersorozata?
– Amíg tartani tudja a ritmust. Biztosan sokak számára ismerős a vízben forgó farönk képe, amelyen csak addig lehet talpon maradni, míg a rajta lévő megfelelő sebességgel tapos. A korrupcióellenes ügyészség ezen a ponton nagyjából már túllépett, megvalósításai egyre szilárdabb talaján áll, a konszolidáció periódusát éli. A „terminátor” Laura Codruţa Kövesi mandátuma 2016 májusáig szól, legfeljebb félévnyi hosszabbítási lehetőséggel. Mivel azonban az ősz már a parlamenti választások kampányának jegyében zajlik, senkinek sem lesz jó, ha az ügyészség és a Legfelső Bírói Tanács vezetőinek megválasztásába belefolyna a politikai választási hisztéria. Amíg hasonló eredményességgel taposnak, Kövesi újabb mandátumát is valószínűnek tartom, szerintem egymagában akkora eséllyel indul, mint a többi, eddig nyilvánosság elé nem lépett jelölt összesen.
– Nem tartja valószerűnek, hogy bármilyen iramban csapkodja is le a fejeket a korrupcióellenes ügyészség, helyettük újak nőnek?
– De, épp ezért az ügyészség tevékenységének fokozatosan a bűnmegelőzést is dimenzionálnia kellene. Ellenkező esetben a politikai formációk valóban újratermelik ezeket a fejeket, márpedig a bűnüldözés önmagában nem hatásos. Mert ha marad az örökös fejvadászat, abból egyszer csak elege lesz a közönségnek, még akkor is, ha valamennyi eset indokolt és bizonyítható. Márpedig rövidesen várható néhány árnyékra vetődés áldozata ügyének strasbourgi kezelése, a román államot elmarasztaló esetleges ítéletek pedig jelentős fékeket építhetnek be a rendszerbe.
Codru Vrabie
Bukarestben született 1971-ben. Tanulmányait a bukaresti Mihai Viteazul Líceumban, majd a Titu Maiorescu Egyetem jogi karán és a bulgáriai Amerikai Egyetemen végezte. Mesteri fokozatát Hollandiában a Maastrichti Egyetemen szerezte meg európai közügyek témakörben, a korrupcióellenes törvények közigazgatásban való alkalmazása tárgykörében pedig a Bukaresti Egyetemen védte meg dolgozatát. A közügyek civil felügyeletének szférájában dolgozik, korábban többek között a Transparency International romániai aligazgatója, több kormányzati partnerségi intézmény szaktanácsadója, jelenleg a közpénzek felhasználását, a korrupcióellenes tevékenységet monitorizáló Funky Citizenships nevű civil egyesület vezetője.
