Horgászat, vadászat határok nélkül

Kissé szkeptikus voltam, hisz általában, ha nagy a plakát, az előadás nem épp a legsikeresebb, viszont megérkezvén nagyon kellemesen csalódtam. Már a parkolóban feltűnt a szervezettség, a precizitás, egyenruhás úriemberek irányították az érkezőket a szabad helyek felé, az autókból kiszállva pedig biztosítottak róla, hogy vigyáznak járműveinkre. A bejáratnál is nagy volt a rend, mindenki civilizáltan várt a sorára, nem tolongtak az emberek, külön recepció fogadta a sajtó képviselőit és a kiállítókat. Belépvén, a meglepetések csak fokozódtak, az igazolványomat egy magyarul beszélő hölgy nyújtotta át, a regisztrációs papírról felpillantva eszméltem rá, hogy „falumbeli” a leányzó. A rendezvénynek otthont adó két hatalmas csarnok berendezése teljes mértékben profizmust tükrözött, nyugati színvonalat, és ami talán a legfontosabb: az otthon melegét. Úgy éreztem, hazaértem.
Rengeteg jelzővel magasztalhatnám az egekig a szervezők munkáját, ehelyett inkább körbevezetném önöket a különböző standok között. Amint az várható volt, a horgászokat sokkal több kiállító és program várta, mint vadászkollégáinkat, hisz egyrészt horgászbotot olcsóbb kézben tartani, birtokolni, mint a puskát, másrészt a romániai piacon többséget képvisel a horgásztársadalom. Azonban a füstölgő puskacsövek kedvelői is megtaláltak mindent, mi szem-szájnak ingere, a ruházattól kezdve a távcsöveken, késeken át egészen az igazán tetszetős és kiváló minőségű vadászfegyverekig.
A pergető horgászokat a világhírű műcsalikészítő cégek termékei mellett harmincmé­teres medence is várta, amelyben ki lehetett próbálni a különböző voblereket, villantókat, dzsiggfejeket, gumihalakat. Ter­mészetesen a fehérhalhorgászatot és ponty­horgászatot képviselő cégek, szakemberek voltak többségben, hisz ez örvend a legnagyobb érdeklődésnek országunkban és a kontinens nagy részén is.
Érdeklődésemre a főszervező, Radu Morar elmondta: nyugati színvonalú expót szerettek volna első alkalommal létrehozni Romániában, hisz Magyarországon már hatodszorra rendezték meg a mostani kiállítás testvérét. Megpróbálták Európa legjobb, legnevesebb horgászait meghívni, tartalmas előadásokkal fűszerezni a programot, a titkok és a praktikák megosztását biztosítani. Nagy nevekből tényleg nem volt hiány, hogy csak néhányat említsek: Döme Gábor, Benzár Zsolt, Piotr Piscorski, Vlad Pavlovici, na meg a pontyhorgászok ponty­horgásza, Ronny De Groote.
A fent említett horgászok közül majd mindenkivel elbeszélgettem a kiállításról, az egyöntetű vélemény az volt, hogy szüksége volt a romániai horgász- és vadásztársadalomnak egy ilyen méretű, színvonalú expóra, vásárra. Döme Gábornak pozitív élmény volt látni, hallani, hogy Romániában is ily mértékben értékelik munkáját, ismerik termékeit, és örömteli érzéssel tölti el a tudat, miszerint filmjeivel, írásaival segítheti az itteni horgászokat. Benzár Zsolt kiemelte az ugrásszerű fejlődést az eddigi meg a mostani kiállítás között, valamint beszámolt arról is, hogy elvárásait fölülmúlta az emberek érdeklődése a bemutatott termékek iránt. Üröm az örömé­ben csak 2016-os termékeinek hiánya volt, melyek sajnos nem érkeztek meg időre, de a FeHoVa expón már ott lesz az új termékcsalád is. Különösen felemelő érzés volt Ronny De Groote-tal beszélgetni, hisz ha valaki pontyhorgász, akkor a bakancslistáján talán a nagy fogás után egy fotó is szerepel a neves horgásszal. Ronny elmondta, csak pozitív élmények érték, és kissé meglepődött, hogy milyen sokan beszélnek angolul. Igazi profi módjára állta a rajongók áradatát, több aláírás meg fotó kiosztását követően elárulta, hogy a tavalyi balatoni horgásztúra után idén a Duna-deltában is szeretné bedobni végszerelékét. A kiállításra különböző előadásokkal érkezett, melyek bemutatják a hajszálnyi különbségeket, amelyeken egy horgászat sikeressége múlhat.
Székelyföldet, megyénket, városunkat két kiállító képviselte a neves vásáron. Elsőként a Vadon Egyesület standját látogattam meg, ahol a sepsiszentgyörgyi vadászmúzeumot mutatták be a nagyérdeműnek. Érdeklődőkből, kíváncsiskodókból nem volt hiány, sokan álltak meg kérdezősködni, tájékozódni a múzeumról, Székelyföldről, természetvédelmi, turisztikai törekvéseinkről.
A 2012-ben alakult egyesület ügyvezető igazgatóját, Demeter Jánost kérdeztem a kiállításra hozott ajánlatokról, az egyesület ez évi programjairól, céljairól és a fogadtatásról. Mint mondta, az első Fishing & Hunting Expóra a már jól bevált múzeum-bemutatóval, temérdek képes reklámfüzettel érkezett. Ez a recept  több alkalommal is bizonyított különböző kiállításokon, Kovászna megye, Székelyföld természeti csodáit, kincseit mutatják be a közönségnek, és a múzeum látogatottságát növelnék a természetszeretők körében. Ami a 2016-os terveket illeti, mindenképp szeretnék képviselni régiónkat a budapesti FeHoVa-expón, ahol kifejezetten az erdők koronázatlan királyára, a barnamedvére építik a tematikát. Medvetrófeákat, kitömött példányokat, na meg koponyákat állítanak ki, többek között a nemrég adományba kapott, világbajnokjelölt, óriási hargitai medvekoponyát. Remélik, ez az egyedülálló stand még több látogatót vonz a határokon túlról is a múzeumba. A fogadtatásról Demeter János úgy nyilatkozott, hogy remek volt, sokan érdeklődtek ajánlataik iránt, jó volt a szervezés, és nem utolsósorban pozitív volt a Fishing & Hunting részéről a többnyelvű személyzet alkalmazása – így a román, angol, német nyelvet beszélők mellett magyarul szólalók is voltak. Sepsiszentgyörgy másik képviselője Niţu bácsi volt, azaz a termékeit bemutató stand. A termékképviselő elmondta, az idei újdonságokkal érkeztek, és remélik, a termékek mellett a Kovászna megyei horgászatot is tudják népszerűsíteni.
Letéve a puskát meg a horgászbotot – elnézést: a fényképezőgépet meg a diktafont –, ledobtam magamról a riporteri bundát, és szenvedélyes horgászként róttam tovább a köröket a tekintélyes csarnokban. Standról standra haladva egészséges székely akcentus ütötte meg fülem, egy öttagú kovásznai csoporttal találkoztam, akik hobbihorgászok, és kíváncsiskodni érkeztek a fővárosi expóra. Teljes őszinteséggel mondhatom, hogy sporthorgászként mindent megadott nekem ez a kiállítás, remélem, a sporttársak is örömüket lelték benne. Újra bebizonyosodott az a mondás, miszerint a horgászok és vadászok egy nagy család, kortól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül, határok nélkül.

Dali Csongor