Amikor az emberi szolidaritás, az empátia eltűnik, és erőt vesz a rendszereken és az emberek lelkében az egoizmus, előtör a diktatúra, amelyben nagyon könnyen megpecsételnek embereket, embercsoportokat – mondta Vargha Mihály. 
Vargha Mihály leszögezte, aki humánusan gondolkodik, aki az emberi értékeket magáénak vallja, az nem tudja elfogadni ezt. Szerinte a holokausztról szóló filmek nem azért készülnek, hogy sebeket tépjenek fel, hanem azért, hogy emlékezzünk.
Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora ismertette a portrék születését, hangsúlyozva, nem a forgatott jelenetek közben készültek, de azok hangulatában, amikor a színészek még jelmezben voltak, és lélekben a saját szerepüket élték át. Kiemelte, a kiállításon látható portrék válogatásánál nem vették figyelembe, hogy kik játsszák a filmben a főbb szerepeket, kizárólag a képek alapján döntöttek.
A Háromszék kérdésére Hermann Ildi elmondta, a kiállításon látható szereplők mind az auschwitzi tábor foglyai, közöttük vannak olyanok, akiket a filmben fel lehet ismerni, főbb szereplők, és vannak statiszták, akik a filmben nem látszanak. „A Sonderkommando tagjai, akiknek nem volt választási lehetőségük, valószínű, az életösztön miatt vállalták, mert tudták, egyébként azonnal meghalnak, és így remélték, hogy tovább tudnak élni három-négy hónappal, és jobb életkörülmények között, mint a foglyok többsége.”
A HátraArc-kiállítás portréi az auschwitzi haláltábor másfél napját bemutató filmhez hasonlóan 35 mm-es filmre készültek, az ötletet egy album adta Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr javaslata alapján, mely albumban a harmicas évek végén a Szovjetúnióban halálraítélt em­berek kivégzés előtt készült portréit sorakoztatják fel.
A tárlat része a haláltábor foglyainak naplójából kimásolt, falra írt megdöbbentő szöveg és három fénykép az auschwitzi múzeumból. A kiállítás március 13-ig látogatható.