A társadalmi kirekesztés jelenségétől vagy a szegregációs törekvésektől egészen addig, hogy a romák bizonyos mértékben idegenkednek saját etnikai és kulturális identitásuk felvállalásától, olyan terhek ezek, amelyeken nem könnyű túllépni. A diszkriminációs esetek nem tűntek el, elítélésük pedig legtöbbször nélkülözi a gyorsaságot és a szigorúságot” – üzente Klaus Johannis egyik tanácsadójával a bukaresti Szépművészeti Múzeum által szervezett vitafórum résztvevőinek. Az államfői üzenet szerint 160 évvel a felszabadítás után sem lett állampolgár minden roma: „Jelentős hányaduknak nincsenek személyazonossági papírjai, ami az országos tanügyi, egészségügyi, egészségbiztosítási rendszerbe való integrálás esélyétől és az alkotmányban szereplő jogoktól fosztja meg őket. Ezt a helyzetet a felelős hatóságoknak is figyelemmel kellene követniük. (…) Nemzeti identitásunk és méltóságunk annak alapján is meghatározható, ahogyan nagy értékeinkhez viszonyulunk, de úgy is, hogy milyen választ adunk azokra a fontos kihívásokra, amelyekkel szembesülünk. Az erős nemzetek, abban az értelemben, ahogyan ez a fogalom azt tükrözi, hogyan tartanak össze az egyének és közösségek egyes alapvető értékek mentén, abból születtek, hogy képesek voltak a legnagyobb kihívásokat nemzeti projektekké és közösségi erőforrásokká fejleszteni. Ebből a szempontból a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi beilleszkedése, a romákat is beleértve, szorosan összefügg egy modern, erős és iskolázott Románia projektjével.”
A rendezvényen Dacian Cioloş is megjelent, és kijelentette: még sok a tennivaló a romák „mentális, érzelmi felszabadításáért”. A kormányfő szerint Románia történelmében volt néhány kevésbé tiszteletre méltó rész is, a romák rabszolgasága erre példa. „Egészen 26 évvel ezelőttig ez a felszabadítási folyamat, bár hivatalosan végbement, sajnos, társadalmi szinten nem feltétlenül fejeződött be. A dolgok a román társadalomban többféleképpen változtak. A román társadalom megszokta a nagy kulturális és etnikai sokszínűséget, ám sajnos, mentalitásukban annak az időszaknak sok nyoma maradt, olyan reflexek, amelyek egyik generációról a másikra öröklődtek tovább” – vélekedett. Hozzátette: 1989 után a romákat elismerték kisebbségként, így az ezzel kapcsolatos közpolitikák is fejlődhettek. Közölte: munkatársai között több roma etnikumú barátja is van a kormányban, akik szakértelmükkel hozzájárulhatnak a román társadalom egészének fejlődéséhez. Dacian Cioloş kormányfő üzenete az volt, hogy mindenkinek harcolnia kell ennek a kisebbségnek a mentális, érzelmi felszabadításáért, mert semmi nem helyettesítheti az egyéni erőfeszítéseket annak érdekében, hogy hozzáállásába a toleranciát is beleépítse és a sokszínűséget aduként fogadja el.
A miniszterelnök felszólalását tiltakozások tarkították. A tüntetők egyenlő esélyeket követeltek minden roma szervezetnek a parlamenti helyre, és azzal vádolták a hatóságokat, hogy nem konzultálnak a roma közösségek valódi vezetőivel. A fórum végén Cioloş odament a tüntetőkhöz, akik az előtérben várták. „Üzenetünk az, hogy magas szinten akarunk változást, ahogyan ön a kormánynál már nagyon jó változásokat tett” – mondta el az egyik tiltakozó, és meghívta a kormányfőt a romák felszabadításának évfordulójára szervezett mai felvonulásra.