Farcádi Botond
Ismét napirendre került hát a székelyföldi – de az erdélyi magyarság egésze számára is – oly fontos kérdés. Az ország területi-közigazgatási átszervezéséről tegnap maga a kormányfő beszélt a romániai községek egyesülete által kezdeményezett megbeszélésen. És bizony, túl sok derűlátásra nem ad okot mindaz, amit Dacian Cioloş ezzel kapcsolatban mondott.
A román média tegnapi tudósÃtásaiban elsÅ‘sorban a miniszterelnöknek a községek pénzügyi helyzetével kapcsolatos kijelentéseit emelte ki. S bár CioloÅŸ kétségkÃvül sok igazságot megfogalmazott – például, hogy a kormány tartalékalapjából politikai hovatartozás szerint utalják ki a pénzeket, s ezt a gyakorlatot meg kellene szüntetni, hiszen az sem biztos, hogy olyan beruházásokat finanszÃroznak, amelyekre valóban szüksége van a helyi közösségnek –, már ezek között is találni vitatható vagy aggasztó kijelentést. A költségvetési bevételek növelésére például nem nagyon lát más megoldást, mint a helyi adókat szabályozó rendszer megváltoztatását – magyarán: adóemelést –, de a háromezer, illetve ötezer lakos alatti községek önállóságának megszüntetésérÅ‘l is szólt a kormányfÅ‘.
Számunkra a legfontosabb kérdés mégis a megyék, régiók sorsa: ezzel kapcsolatban Dacian CioloÅŸ több lehetséges átszervezési változatról szólt. Egyik lehetÅ‘ségként több megye társulását emlÃtette egy közjogi társulásba megyeközi programok lebonyolÃtása végett. Két másik elképzelés a jelenlegi fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel való felruházásáról szól – a radikálisabb felszámolná a megyei tanácsokat, a másik megtartaná azokat. Végül olyan változatról is beszélt, amelyben 15–18 közigazgatási régió jönne létre két-három szomszédos megye egyesülése révén. Számunkra, Székelyföldön élÅ‘ magyarok számára ez utóbbi elképzelés tűnhet a legkevésbé rossznak, hiszen a jelenlegi fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel való felruházása esetén számarányunk jelentÅ‘sen csökkenne. Ráadásul ezen utolsó változat ismertetésekor CioloÅŸ a történelmi-kulturális azonosságokat is azon kritériumok közé sorolta, amelyek alapján eldöntenék, hogy mely megyék egyesüljenek.
Remény helyett azonban inkább aggodalomra van okunk, hiszen mindebbÅ‘l az látszik, hogy a már létezÅ‘, jól körülhatárolható történelmi régiók mentén történÅ‘ átszervezésrÅ‘l még egy – szavazatokra amúgy nem szoruló – szakértÅ‘i kormány sem beszél, márpedig számunkra minden más megoldás csak rossz vagy nagyon rossz. S bár választási év lévén, kevés az esélye, hogy ekkora horderejű változást véghezvihet a technokrata kormány, hátra nem dÅ‘lhetünk, hisz a nagy pártok egyezsége esetén bármikor elfogadhatnak egy olyan közigazgatási reformot, amely révén Székelyföldet beolvasztják egy román többségű adminisztratÃv régióba.
