Elviselhetetlennek és megalázónak érzi Ferencz Róbert, egy Down-szindrómás kislány édesapja azt a bánásmódot, amelyben február 18-án volt része a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház gyermekpiszichiátriai osztályán. Lapunkhoz eljuttatott levelében dr. Andreea Salan magatartását kifogásolta. Az esetről az érintett szakorvost is megkérdeztük.
Ferencz Róbert szerint a szópárbaj már akkor kezdődött, amikor az előjegyzett időponthoz képest, objektív okokból tíz perc késéssel érkezett kislányával a rendelőbe, amit a doktornő szóvá tett, majd megkérdezte: „Mit akarnak, miért jöttek?” Elmondta, hogy orvosi igazolásért és tanácsért jött, amire az volt a válasz, hogy az orvos nem papírokat bocsát ki, hanem kezel, majd a doktornő „kifogásolta, hogy én, mint szülő, a saját fejemtől eldöntöttem, hogy melyik iskolába járjon a gyermek. Ezután ismét támadásba lendült, hogy nem tud semmit a gyermek egészségi állapotáról, ezért én sem tudattam vele, hogy saját költségemen elvégeztettem már bizonyos vizsgálatokat, amelyeket igazából neki kellett volna kérnie.” Az apa levelében leszögezi: „A körülbelül negyvenperces konzultációból harminc azzal telt el, hogy engem alázgatott, majd áttért a gyermeknél alkalmazott nevelési stílusunkat szapulni.”
Az esettel kapcsolatban dr. Andreea Salan lapunknak elmondta: Ferencz Róbert kislánya 2009 óta szerepel az ő nyilvántartásában, de a szülők évente csak egyszer jelentkeznek a gyermekkel, akkor, amikor a fogyatékosságot megítélő bizottsághoz készülnek és szakorvosi jelentésre van szükségük. Leszögezte: „A szülőnek pszichológiai felmérést kell felmutatnia a gyermekről, amiről az apuka azt állította, hogy nem tudott róla, bár minden esztendőben hoznia kellett, a pszichiátriai szakvéleményezéshez pedig szóba kell állni a pácienssel, felmérni az állapotát, de Ferencz Róbertet csak a papír érdekelte. Orvosként elsősorban az érdekel, hogy mi van a gyermekkel, fejlődött-e, mi történik vele az iskolában, utóbbiról ellenben a szülők maguk döntöttek, hogy kiveszik a speciális iskolából, és a kilyéni rehabilitációs központba járatják. Nem emeltem fel a hangom, nem sértettem meg senkit, fontos nekem, hogy együttműködjek a szülőkkel, de a szóban forgó esetben a másik fél ezt nem fogadja el.”
A történet nem egyedülálló, gyakori, hogy a páciens hozzátartozói és az orvos között nézeteltérés alakul ki, de minden esetben mindkét félnek a beteg érdekeit kell néznie.
