Felnőtt, adófizető állampolgárként ki ne gabalyodott volna már bele a bürokrácia túlburjánzott útvesztőjébe? Hányan sóhajtunk szomorúan, mikor ismét intéznünk kell valamit, szabadnapot kényszerülünk kivenni, mert órákig kell vándorolnunk hivatalról hivatalra, sorba állnunk, papírokat töltögetnünk, nyelnünk az oly sokszor undok, türelmetlen tisztségviselő csípős megjegyzéseit?
Hányszor kellett mérgelődnünk, mert kiderült, az egyetlen nap nem elég, újabb papírok kellenek, még egy illetéket ki kell fizetnünk – lehetőleg a város túlsó sarkában –, vagy be kell szereznünk más dokumentumokat hasonlóan lekezelő, magát atyaistennek tartó hivatalnokoktól? Legtöbbünknek rémálma az ügyintézés, gyakorta abszurd elvárásokkal fűszerezve, olyan, mint a gyermekbetegség: szükséges rossz, melyen túl kell esnünk.
Az elmúlt negyedszázadban kevéssé javult a helyzet. Néhány hivatalnok megértette, hogy nem az ügyfél van őérte, hanem fordítva, próbált kedvesebb, szolgálatkészebb lenni, ám a fentről érkező elvárásokon ő sem tudott változtatni. Ahogy nőtt a korrupció, úgy szaporodtak az ügyintézési bonyodalmak, mintha a még több papír, még több kéz, melyen átmennek, elrettentené a törvénytelenkedőket. Így jutottunk oda, hogy egy kismamának napokig kell járkálnia vaskos iratcsomókkal, hogy ugyanazokat a papírokat több intézményhez is leadja, és így is csak három hónap elteltével kapja meg jogos juttatását; hogy a gyógyíthatatlan betegeknek is újra és újra bizottság elé kell vonulniuk; hogy egy ingó vagy ingatlan vagyon bejegyzése, átírása tortúrává váljék, de egy egyszerű adóigazolvány beszerzése is kihívást jelentsen. A számítógépek korában, amikor milliárdokat költöttek különböző rendszerek kiépítésére, bizony, abszurd a papírhalmazok mögé bújó hatalom tehetetlensége. Úgy tűnik, szakértői kormányra volt szükség, több külföldön tapasztalatot szerzett miniszterre, hogy rájöjjenek: nemcsak a polgárok idejével, idegeivel játszanak, de pénzt és energiát pazarolnak értelmetlenül.
Dacian Cioloş miniszterelnök szerdán üzent hadat a bürokráciának és jelentette be, hogy a polgárok egy honlapon jelezhetik a megtapasztalt visszásságokat. Azóta is áradnak a bejegyzések, magánszemélyek, cégvezetők számolnak be tapasztalataikról, javasolnak megoldást. Megteszik azt, ami a központi hivatalok jól fizetett alkalmazottjainak lett volna a dolga. Igaz, ha ezután egy ember elvégezheti, amit eddig három, nem lehet majd létszámhiányra panaszkodni, ha jól átlátható módon számítógépbe kerül minden adat, nem lehet csalni, kenőpénzért intézkedni.
Talán végre nemcsak mi, de a döntéshozók is megértik, hogy sokkal nagyobb nyugati országok miért boldogulnak jobban kevesebb közhivatalnokkal. No meg, hogy a bürokrácia nem akadályozza, hanem éppenséggel táplálja a korrupciót.