Öcsikét elvitték a cirkuszba. Ott különösen egy bukfencező bohóc mutatványai nyerték meg magas tetszését. Ha apus le nem fogja, egy-kettőre kiszalad a porondra s megmutatja a nagyérdemű publikumnak, hogy őt sem a gólya költötte: ő is tud tótágast állani, sőt, még cigánykerekezni is.
Amint hazafelé mendegéltek, nadselű gondolata támadt Öcsikének: lefőzi a bukfencező bohócot. Nem a földön fog bukfencezni, mint a bohóc, hanem a díványon. Ó, de jó lesz, ó, de jó, ujjongott magában Öcsike. Csak arra várt, hogy apus beüljön a dolgozószobájába, anyus kivonuljon a konyhára, uccu, felugrott a díványra, a feje tetejére állt, lábacskájával nagyokat rúgott fölfelé, igen, igen, nem is lefelé, hanem fölfelé, arrafelé, ahol egy gyönyörűséges tükör lógott, az a bizonyos tükör, melyben anyus meg szokta nézni magát, ha látogatóba készül.
– Hopp! – kiáltott Öcsike – Magasabbla lúgok, ha a kezemle állok! – s úgy tett, amiként mondá. Bezzeg, hogy szerencsésen meg is rúgta a tükör rámáját, de úgy, hogy a gyönyörűséges tükör megrendült belé.
– Jesszusom! – sikoltott anyus, aki éppen e pillanatban lépett be. – Mit csinálsz, te haszontalan fickó! – s rémülten telepítette le Öcsikét a díványról. Mars be a gyerekszobába!
Öcsike szomorúan oldalgott be a gyerekszobába, anyus meg bement apushoz, s ott nyomban elhatározták, hogy egy arasznyival följebb akasztják a tükröt, vagyis: biztosságba helyezik Öcsike elől.
Nosza, apus kalapácsot, harapófogót kajtatott elő, s anyus segítségével följebb akasztották a tükröt. Nem vették észre, hogy Öcsike csendesen kinyitja az ajtót s úgy lesi, mit művel apus meg anyus.
Hiszen csak azt várta Öcsike, hogy apus visszavonuljon a dolgozószobába, anyus a konyhába, uccu, szaladt a díványhoz, mondván:
– Van nekem egy nadselű gondolatom. Belugom a tüklöt!
No, ezt magam is szeretném látni, hogyan rúgja be, amikor egy arasznyival magasabbra akasztották. Hát, ha szeretném látni, meg is mutatja Öcsike nyomban. Mire való a díványpárna? Az ám! A díványpárna arra való, hogy Öcsike ezzel kipótolja a dívány magasságát. Uccu, már bukfencezik is Öcsike a párnán, lábacskája kalimpál jobbra-balra, fölfelé, mind följebb, s egyszerre csak nagyot lódul a tükör, s hinta-palinta, hintázik jobbra-balra akkora lármával, hogy nemcsak anyus, de apus is rémülten rohan be.
– Rettenetes fickó! – sikolt anyus.
– Hah! Te betyár! – üvölt apus.
És megfogják gyöngéden Öcsikét, s visszatessékelik a gyermekszobába.
– Mit csináljunk? – kérdi anyus kétségbeesetten.
– Mit? Nagyon egyszerű – mondja apus. Pont a plafon alá verem a szeget, oda rúgjon föl, ha tud. Ez már csak nadselű gondolat, mi?
Valóban, nadselű, hagyja helyben, s nosza, előkerül megint a harapófogó meg a kalapács, s most már oly magasra akasztják a tükröt, hogy anyusnak a díványra kell állnia, ha meg akarja látni magát benne. Persze, munka közben észre sem veszik, hogy nyílik az ajtó, s Öcsike végignézi ezt a nadselű műveletet is.
Mondanom sem kell, hogy apus is, anyus is diadalmasan vonulnak vissza, egyik a dolgozószobába, másik a konyhába; nemkülönben tán azt se kell mondanom, hogy Öcsike is diadalmasan vonul a díványhoz, aztán felnéz a tükörre, méri, méregeti a távolságot és egyszerre csak homlokára koppint:
– Most van még csak idazsán nadselű gondolatom! De kár, hogy Andris nincs itthon!
Az volt pedig a nadselű gondolat, hogy ami párna volt a díványon, azt Öcsike szépen egymás fölé rakta, azzal uccu, felugrott a párnatorony tetejére, egy pillanat, s lábacskája ott kalimpált a tükör előtt: ha szeme lett volna a lábacskának, megláthatta volna magát benne.
De a lábacskának nem volt szeme, belerúgott a tükörbe, de úgy belerúgott, hogy a tükör… nem, nem, kutyabaja se lett a tükörnek. Ellenben. Igen, ellenben meglódult a párnatorony, dűlt, dűlt lefelé, Öcsike is vele – puff: égszakadás, földindulás, a padlón egy nagy koppanás, sikoltozás, rikoltozás, rugdalózás: úgy belegabalyodott Öcsike a párnákba, hogy… Na, na, áldott szerencsére, egyszerre nyílt két ajtó, egyszerre rohant be apus, anyus, Öcsikét kihalászták, és aztán alaposan „megmagyarázták”, hogy ez csakugyan nadselű gondolat volt!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.