Azt mondja, hogy akkor úgy járok, mint a nótában. Mondom neki, az nem úgy van. Először is nem nóta, hanem dal. A nóta az, hogy a lábamon alig-alig állok. Amire ő gondol, az dal. És amire utalni akar, az logikai bukfenc. Mert a dalban hiába pucolta, mégis elhagyta. Én meg nem pucolom, mert nincs rá időm. És amúgy is hiábavaló lenne. Csak ki kell lépni a kapun, máris olyan, mint azelőtt. Mármint a cipő. Mármint suvikszolás előtt. És akkor minek. Hát hogy ne legyen állandóan olyan. Mondom, jó, akkor mégis megtakarítom. Majd a kutya gyönyörködhet benne. Esetleg megugathatja tükörképét. Mert ha én nekiállok cipőt pucolni, az olyan lesz, mint a Salamoné. És egyébként is, ezt a témát zárjuk le. De csak ne zárjuk le, mondja, mert az állapot tarthatatlan. Nem lehet állandóan sáros cipővel mászkálni. Mondom jó, akkor felhúzom a gumicsizmát. Nem mintha az tisztább lenne. De legalább az a rendeltetése. Hogy sarat dagasszon benne az ember. De csak ne húzd fel, mert nincs sár, mondja. Rendben, akkor csinálok, mondom. Ne csinálj, lesz az magától is, mondja. És akkor én most mit tegyek. Kérdezem. Az asszonytól. Hát azt nem tudja. Csak rágja a fülemet. Hogy mindig sáros a cipőm. Vagy poros. Vagy maszatos. De mindenféleképp piszkos. És hogy az állapot tarthatatlan. És vagy megpucolom a cipőmet, vagy megpucolja ő. Esetleg vigyem el a polgármesternek. Mondom, inkább az utóbbi. Hát azt nem, vágja rá azonnal, van baja szegénynek épp elég, még csak az hiányzik neki, hogy odaállítsak hozzá egy pár piszkos cipővel. Mondom, nem erre gondoltam, amikor azt mondtam, inkább az utóbbi. Hát akkor mire? Mondom, egy mondattal korábban. Mit egy mondattal korábban? Mondom, amit kilátásba helyezett egy mondattal azelőtt, hogy javasolta, vigyem el a polgármesternek. Mármint a cipőt. Most miért bántod a polgármestert, kérdezi. Nem bántom, mondom, sőt, visszavárom. Én is, mondja, és nem csak azért, mert már két éve feltúrva a város, és aki elkezdte, az kellene hogy befejezze. A taxisok viccet is faragtak belőle. Mondom, csináltak. Azt mondja, nem, mert a székely csak a gyereket csinálja. Ebben kivételesen igazat adok neki. Akkor elmondhatja a viccet? Mondja. Hogy egyik taxis beszól a központba: gyerekek, nem fogjátok elhinni, olyan utcában járok, amelyik nincs feltúrva. Egy társa azonnal beszól a rádióba: nehogy kimond a nevét, ha a polgármester megtudja, holnap azt is szétvereti. Mondom, jó vicc, de ez a veszély most nem áll fenn. És akkor mi lesz, kérdezi. A cipővel, kérdezem. Nem, hanem a polgármesterrel. Nem tudom, mondom. Indul, kérdezi. Hová, kérdezem. Ne tedd az értetlent, mondja. Indul, kérdezi újra. Szeretném, mondom. Én is, válaszolja. És inkább a cipődet is megpucolom, teszi hozzá. Zsörtölődés nélkül.