Demeter J. Ildikó
Huszonhat év. Azóta már egyetemet is végzett az 1990-ben született ifjúság, és túlnyomó többségüket a pályakezdés nehézségei és reménységei között egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy mi történt a kommunista diktatúra utáni első szabad március 15-ei ünnepséget követően Marosvásárhelyen. A helybeliek valószínűleg tudják, hogy volt valami zűr a magyarokkal, de hát az egyik fél így meséli, a másik úgy, nem lehet tudni az igazságot. Nagyobb gond manapság, hogy az áhított jólét megteremtésére csak a nyugati országokban kínálkozik lehetőség.
A kivándorlás ijesztő méreteket öltött, és nemcsak az anyagi érdek hajtja el Romániából az embereket, hanem az a megrekedt, befülledt, bénító hangulat is, amely a közéletet uralja. Az állam alig-alig működik – a független kormányfő szerint az intézményvezetők közel kilencven százalékát politikai alapon, szakértelem nélkül nevezték ki az elmúlt években, és ez meg is látszik a dolgok menetén –, és változásnak semmi jele, még mindig nem a rendteremtésen, hanem a feszültségkeltésen és a zavaros állapotok fenntartásán dolgoznak az illetékes szervek. Hitele már semminek sincs, a korrupcióellenes harc is átláthatatlanná vált, gyanús elemek keveredtek bele, néhány ügyből több lóláb is kilóg, miközben világos törvénysértések maradnak büntetlenül.
Itt tartunk most, a hat ember halálát – és százak sebesülését, ezrek meghurcoltatását – követelő 1990-es etnikai összecsapás, Marosvásárhely fekete márciusa után huszonhat évvel. Az idő nem gyógyított ezen a sérülésen, csak elmélyítette, és most újra piszkálják, mérgezik a lelkeket ugyanazok az okos fiúk. Tudjuk, hogy akkor a volt Securitate rendezte a véres előadást, amelynek eddig csak néhány magyar szereplőjét ítélték el. Azóta Erdély legnagyobb magyar többségű városa román többségűvé vált, de úgy tűnik, ez sem elég, most is zaklatni kell a szabadságot, anyanyelv-használatot, önrendelkezést, lényegében 98 éve megígért jogokat követelő magyarokat. A parasztokat, bányászokat már nem lehet felültetni ellenük, de a karhatalom mindig kéznél van, jobb híján a bírság is megteszi...
Semmi kétség: lényeges, gyökeres változás nem történt a látszólag fejlődő román demokráciában, ma is sötét erők feketítik be a magyarok napjait. A legrosszabb mégis az, hogy nincs védelem: noha az RMDSZ legismertebb vezetőiből többen is Marosvásárhelyen élnek, milliméternyi előrelépést sem tudtak elérni a közösségi jogokban, sem a magyar feliratok, sem az orvos- és gyógyszerészképzés, sem a történelmi rehabilitáció terén. Sőt! A csütörtöki bírságözön után Kelemen Hunor boszorkányüldözést emlegetett, és megállapította, hogy „tovább csökkent a magyarok biztonságérzete”. Úgy tűnik, hátrálunk. És ez nagy baj.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
