Disznóhúsfogyasztás és sörivás pártján egy miniszter

Christian Schmidt, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa egy interjúban kiemelte, hogy „aki hozzánk jön, annak ugyan nem kell átvennie az irányadó kultúrát, de el kell fogadnia és tiszteletben kell tartania azt”. Ehhez hozzátartozik az olyan nagyon különleges kulturális tradíciók tisztelete is, mint a sörfőzés és sörfogyasztás hagyománya vagy a disznóhúsfogyasztás – mondta a miniszter. Kiemelte: érthetetlen, hogy miért lenne provokáció egy vallásos muzulmán ember számára, ha „vannak mellette emberek, akik disznóhúsból készült virslit esznek”.
Utalva arra a német nyilvánosságban szórványosan megjelenő vitára, hogy szükséges-e a muzulmánok érzékenységére tekintettel mellőzni a sertéshúst a közétkeztetésben, hangsúlyozta: elfogadhatatlan lenne, ha „a legkisebb közös nevezőt tennénk meg a kultúra alapjává”. A kulturális sokszínűség növekedésének „az étlapon is a sokszínűség növekedésével kell járnia, nem pedig a polgárok többségének nyújtott kínálat szűkítésével” – mondta Christian Schmidt.
Kifejtette, hogy a gazdatársadalom erősítése és a vidéki lakosság csökkenésének megállítása érdekében minél több menekültnek kell otthont adni vidéken, és erre van szükség ahhoz is, hogy megakadályozzák a párhuzamos társadalmak kialakulását a nagyvárosokban.
A vezető, meghatározó, irányadó kultúra jelentésű Leitkultur kifejezés a kétezres évek elején terjedt el a német közbeszédben, amikor vita kezdődött arról, hogy mennyi­ben tekinthető Németország bevándorlási célországnak és milyen alapokra kell helyezni a többség és a bevándorlók együttélését. A fogalmat a vezető politikusok közül elsőként – 2000-ben – Freidrich Merz, a CDU/CSU pártszövetség szövetségi parlamenti  frakciójának akkori vezetője bontotta ki, értelmezése szerint a Leitkultur a német alaptörvényt és a nyelvet, valamint a szokások és hagyományok összességét jelenti. A fogalomnak nincs általánosan elfogadott meghatározása, jellemzően a multikulturalizmus ellentéteként használják.