Összefogásra van szükség, amit nem halogathatunk tovább. Támogatnunk kell világszerte azokat a vezetőket, akik a környezetszennyezésért felelős nagyvállalatok érdekei helyett az emberiség érdekeit védik, azoknak a kiváltságok nélküli millióknak az érdekeit, akiket a leginkább sújtanak a következmények. Támogatnunk kell azokat, akik unokáink érdekeit képviselik, és akiknek hangját elnyomja a kapzsiság politikája…” – mondotta az Oscar-díjasok sorába lépett Leonardo Di Caprio.
Olyan sokszor hallottunk már a klímaváltozásról, hogy kissé unalmassá kezd válni a téma. Gyakran elismételjük, megváltozott az időjárásunk, tudjuk, hogy még jobban megváltozik, ha nem teszünk ellene, de azt gondoljuk, hogy a magunk mulasztása, felelőssége ebben a globális folyamatban annyira jelentéktelen, hogy nem tartjuk fontosnak erőfeszítéseket tenni a változás érdekében.
A klímaváltozás okozói a napsugárzás hőjét csapdába ejtő gázok, például a szén-dioxid, melynek kapcsán gyakran hallottuk már az „üvegházhatás” kifejezést. Mint amikor felhúzott ablakokkal napsütéses helyen parkolunk: a napsugarak felmelegítik az autó belső terét, a hő pedig nem tud kijutni. A légkörbe kibocsátott szén-dioxid úgy működik, mint vékony üvegréteg, mely körülöleli a Földet, és amely rohamosan növeli a bolygó hőmérsékletét, egyre több aszályt, árvizet, hőséghullámot okozva. Az üvegházhatás következtében a jégsapka és a gleccserek területe és térfogata folyamatosan csökken, de mivel a Föld zárt rendszer, a víz nem tud eltávozni az űrbe. Ami elpárolog, az valahol lecsapódik, az átlagosnál intenzívebben, nagyobb mennyiségben. Egyre több extrém időjárási jelenséggel számolhatunk azokban a térségekben, ahol eddig is előfordultak, csak nem ilyen mértékben. Az esős területeken nagyobb esőzések, a száraz területeken nagyobb szárazság, a szeles vidékeken nagyobb viharok várhatóak. A nagyobb aszályok és áradások még tovább fokozhatják az Afrikából és Közel-Keletről Európát célzó migrációt. Mára a Föld szén-dioxid-szintje jóval meghaladta a 400 PPM értéket, mely szám a kutatók szerint hárommillió éve nem volt ilyen magas. Világviszonylatban egy Celsius-fokkal nőtt az átlaghőmérséklet az utóbbi évtizedekben, a kutatók szerint, ha ez a szám kettőre változik, éghajlati káosz  alakul ki.
Az energia sokat javított az életünkön, de ennek legnagyobb része még mindig olyan fosszilis tüzelőanyagokból származik, mint a kőolaj, földgáz, szén, amelyek szén-dioxidot bocsátanak ki. A legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók az erőművek, gyárak, gépkocsik, de az erdőirtásokból is több szén-dioxid és kevesebb oxigén származik, mivel a növények a szén-dioxidot oxigénné alakítják. A mértéktelen kőolaj- és fakitermelés, az aranybányászat, az erdőségek mezőgazdasági területekké alakítása világviszonylatban ökológiai katasztrófák felé vezet.
Hosszan lehetne fejtegetni, milyen törvényeket hozhatnának az állami vezetők, hogy milyen termékekbe, szolgáltatásokba kellene befektetniük a nagyvállalatoknak, de a mi hétköznapi döntéseink is létfontosságúak ilyen szempontból. Tőlünk, fogyasztóktól, a mi igényeinktől, elvárásainktól, mentalitásunk megváltozásától indulhat el az igazi változás. A napenergiára való áttérés, környezetbarátabb járművek választása, energiatakarékos áramhasználat, hulladék-újrahasznosítás, ledvilágítás bevezetése kezdetben többletbefektetést jelenthet, de hosszú távon megtérül majd. Táplálékunk, használati cikkeink felelős kiválasztása is csak rajtunk múlik. Meg kell tanulnunk hosszú távon gondolkodni, a carpe diem mentalitása gyermekeink életét rövidíti meg. Gandhi mondja: „Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz.” Nincs kétségem afelől, hogy a különbség aközött, amit megteszünk, és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.