A kék és a sárga szín megjelent a résztvevők öltözékén, illetve arcukra festve, vagy éppen kis zászlókon. A táborban minden külsőség arra utalt, ez a nap a Down-szindrómásoké. A sepsiszentgyörgyi Írisz Ház ellátottjai körében nem különös ez, többen ezzel a kórral élnek együtt, családjaik is berendezkedtek a csupaszeretet világára, tegnap is megjelentek a felnőttkorú gyermekeikkel közösen szervezett programon. Ügyességi játékokban vettek részt, szekereztek, a kézművesek karkötőket készítettek, közösen ebédeltek, mindannyian jól érezték magukat. Csupán azt sajnálták a szervezők, az Írisz Ház szakemberei, hogy a nyitott közösségi napra nem mentek külsősök, bár tudni, hogy Háromszéken is sokan élnek downosok, de a többség nem keresi a közösséget. A DKA által működtetett Írisz nappali központ munkatársai küldetésüknek érzik, hogy tudatosítsák az emberekben: a Down-szindrómások is fontos és aktív tagjai a társadalomnak, ezért minden lehetőséget kihasználnak, hogy az érintett fiatalokat minél szélesebb körben megismertessék.
A Salvatore Egyesület önkéntesei diákok körében tartottak ismertetőt a betegség okairól, keletkezéséről, a kimutatását célzó vizsgálatokról. A Gödri Ferenc Általános Iskolában a házigazda intézmény mellett a Kós Károly Szakközépiskola diákjai vettek részt a tegnapi programon, de néhány pedagógus érkezett az eseményre a Speciális Iskolából is.
Mindkét helyszínen szó volt a szeretetről is, amire vágynak és amit nyújtanak az érintettek, és arról: minél jobban megismerjük a Down-szindrómás embert, annál közelebb kerülünk hozzá és annál könnyebben fogadjuk el a másságát.