Jó meleg akolban,
jó zizegő szalmán
lábra állni próbál
egy kicsike bárány.
Kajla fülű, kormos,
bégetne, ha tudna.
Birka-szeretettel
nézi őt az anyja.
Beszél hozzá: be-be,
kis barikám, kelj fel! –
Nyalogatja hosszan,
birka-türelemmel.
Addig becézgeti,
addig szólongatja,
míg a kicsinek is
meg nem jön a hangja.
Most már együtt mondják:
be-be-be, be jól van.
Együtt örül minden
birka az akolban.
És már talpon is van.
A zizegő szalmán,
farkát rázogatva,
szopik a kis bárány.
