Aszklépiosz második lányát, Hügieiát az egészség istenasszonyaként tisztelték, a megelőző orvostudomány nemtője, a preventív medicina istennője volt. Tőle származik a higiéné, higiénikus szavunk. A római Salus, a jólét istennője nevéből származik a salubritas fogalma. Az orvostudomány főága, a gyógyító orvostudomány mellett kialakult egy mellékág, a megelőző orvostudomány, amely zászlójára felírta: ,,Könnyebb a betegséget megelőzni, mint meggyógyítani”, sőt, a modern orvostudomány egy távoli cél reményében fáradozik: ,,Hiszi és vallja, hogy eljön az idő, amikor Hügieia kiveszi megöregedett apja, Aszklépiosz kezéből a gyógyítás kelyhét!”
Hosszú életem során, sajnos, nem tapasztalhattam a megelőzés győzelmét az orvostudomány terén. Vannak eredmények, melyek ennek köszönhetőek, például több betegség eltűnt: a kiütéses tífusz, hastífusz, gyermekparalízis, torokgyík, újszülött kori merevgörcs, himlő, pestis stb., de sajnos, még sok betegség szedi áldozatát annak ellenére, hogy a kuratív medicina közel 40 szakágazatra szakadt, fejlődött. A halált okozó betegségek élén a rák, a szívérrendszeri zavarok állnak. Az orvosok idejének nagy részét a betegségek gyógyítása foglalja el, ezért le szeretném írni, milyen egy hivatásának élő, becsületes orvos, főleg a mai nemzedék kollégája és kolléganője.
A gyógyítás jövője nagymértékben attól függ, mennyire lesz képes az orvos az általa elsajátított tudás alkalmazására. Ezért az egyetemmel kezdem, ahol kiváló professzoraink magas szintre emelték az orvosképzést. Tőlük nemcsak anyagismeretet lehetett tanulni, hanem a medicinába vetett hitet is, a választott pálya iránti odaadást és szeretetet. Munkabírásukat, lelkesedésüket ma is legigazibb élményeim között őrzöm. Példaképeink lettek a pontos, rendszerető, igényes munka, a tudomány legmagasabb fokára való irányítás, a csorbíthatatlan tekintély és az iránta való tiszteletadás terén.
Tehát a jó orvos lelkiismeretesen végzi hivatását. Ő van a betegekért és nem fordítva. A szenvedőnek kijáró tisztességes ellátást, emberséges hozzáállást, segítőkészséget, egyéni érdekektől mentes gyógyítást, kezelést biztosít. A betegekkel szemben kedves, barátságos, megértő, megnyerő modora van. Szereti munkáját, továbbképzi magát, kollégáival jó viszonyt tart fenn, s ha kell, segítségüket is kéri (orvosi konzílium). Számára a beteg és betegség létezik!
Nem létezik két egyforma ember külsőleg sem, de a belső szervezet működésében sem. Ezért az orvosnak kifinomult érzékkel kell rendelkeznie, képesnek kell lennie a kóros működésben rejlő legjellemzőbb vonások felismerésére. A kiváló memória, egy bizonyos intelligenciaszint, megfigyelőképesség, kötelességtudat, átélés segíti ebben.
Sajnos, napjainkban a bürokrácia az orvoslásban is erősödik, adminisztratív papírmunkával terheli le az orvost. Mihelyt törvényekkel beavatkoznak a gyógyítás menetébe, az orvoslás kezdi elveszíteni az orvos–beteg intim légkörét. Sokáig a ,,doktor úr” megszólítás a legnagyobb tisztelet jelképe volt. Az orvos nem isten, halál ellen nincs orvosság, vallják sokan, jogosan. A beteg pedig azzal hálálja meg gyógyítóját, fájdalmának enyhítőjét, szenvedésének ápolóját, hogy betartja, amit előírtak, rendeltek neki, tiszteli az orvos tudását, és segítőkészségét megköszöni...